Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

ELŐSZÓ A Zsigmondkori oklevéltár III. kötetének előszavában az érdeklődő részletes tájékoztatást kap az oklevéltár 1411-1420. évi kéziratának történetéről, így arról is, hogy - Mályusz Elemér kéziratát kiegészítve - az 1411-1414. évek kézirata egyszerre készült el, s nem sokkal a kézirat lezárta előtt született meg az a gondolat, hogy e négy év kéziratát önálló III. és IV. kötetként kell megjelentetni. Ebből következik, hogy a IV. kötetre vonatkozóan mindaz érvényes, amit a III. előszava a kötetről, annak anyaggyűjtéséről, illetve szelektálásáról, továbbá kivonatkészítési módszeréről, szakmai szerkesztéséről és pótlásáról leírt. Az egyes kivonatokban - e kötetben is - az oklevélleírás végén levő (F.) szigla azt jelzi, hogy Mályusz Elemér a kivonatot Fejérpataky László másolata alapján készítette. Az (M.) szigla viszont azt jelenti, hogy a kivonatot Mályusz Elemér kollacionálta. A IV. kötet munkálataiban is meghatározó szerepet játszott Szent Györgyi Mária, aki a kéziratokat gondozta, majdnem minden munkafázisban részt vett, a könyvészeti és a levéltári forrásjegyzéket meg a kötet mutatóját összeállította, a kötet szakmai szerkesztésének egy részét végezte. A kötet munkálataiban közreműködtek Engel Pál és Hermann Zsuzsanna, továbbá hosszabb-rövidebb ideig Baraczka István, Csukovits Enikő, Spekner Enikő, Süttő Szilárd és Trostovszky Gabriella. Megemlítendő, hogy e kötet változatlanul tartalmazza a III. kötetben megjelent, mindkét kötetre egyaránt érvényes Könyvészeti források és rövidítések jegyzékét. - A III. kötetben A felhasznált levéltári források című összeállítás a forrásokat egyrészt eredeti őrzőhelyük szerinti rendben mutatta be, másrészt betűrendben adott tájékoztatást az egyes nagyobb levéltári egységekről. A IV. kötetben takarékossági okokból csak a betűrendes részt - mely egyben utalást tartalmaz az őrző levéltárra vagy más gyűjteményre is - közöljük. Megítélésünk szerint ez a megoldás a kutatók többségét megfelelően eligazítja. Ha véletlenül mégsem bizonyulna elengendőnek, úgy arra kell kérnünk az érdeklődőt, hogy vegye kézbe a III. kötetet, amelynek 47-66. lapján a felhasznált levéltári források őrzőhelyük rendjében olvashatók. Budapest, 1993. február Borsa Iván