Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

gedni. Wolfurt válaszában elismerte, hogy az asszony az ő birtokain lakik, a zsellér azonban - mondta - nincs ott, arról nem tud semmit, hogy az a polgároktól feleségestől együtt titkon megszökött, és hogy jelenleg hol tartózkodik; az asszony részéről azonban kész igazságot szolgáltatni. Ezért az ülnökökkel együtt ítéletileg elrendeli, hogy Wolfurt az asszonyt összes javaival együtt a polgároknak iuxta regni consuetudinem adja vissza, hogy azok ügyében a panaszosok megkeresésére ítélkezhessenek, aminek megtörténte után az asszony szabadon ott maradhat, vagy tovább mehet. Előadták a polgárok, hogy Wolfurt teljességgel megtagadta, hogy a birtokain lakó népei és jobbágyai részéről a város panaszos polgárainak igazságot szolgáltasson, amire Wolfurt azt felelte, hogy ő kész jobbágyai felett a panaszosok kérésére bármikor ítélkezni. Mivel a polgárok ezt a keresetüket evidens documentum-mal nem tudták bizonyítani, ítéletileg meghagyja, hogy a polgárok Wolfurtot, ha jobbágyai részéről adandó igazságszolgáltatásban hanyagnak bizonyul, Pozsony megye egyik szolgabírójának jelenlétében szólítsák fel, adasson jobbágyaival elégtételt; amit ha megtagadna, jelen oklevelével a király személyében meghagyja Pozsony megye mindenkori ispánjának, hogy a Wolfurt részéről megtagadott igazságot adja meg a polgároknak. - Végül előadták a polgárok, hogy szüret vagy szőlőérés idején Wolfurt a területén lévő szőlőik után a gerezdeket vagy fürtöket a szokásos puttonyoknál és kosaraknál nagyobbakban szedi be, amire Wolfurt azt válaszolta, hogy ő a szőlőérés idején a gerezdeket vagy fürtöket a polgárok szőlői után non cum pottinis seu sportis immoderatis szedi be, hanem annyit, amennyit a szőlőcsőszök a vidék szokása szerint behoznak. Mivel Wolfurt szomszédainak, a megkérdezett de Sancto Georgio Péter, Corbauia-i Károly, Bozyn-i György és Miklós jelentéséből biztosan megtudta, hogy a szőlőcsőszök mindegyike szőlőérés idején köteles minden nap de tugurio seu loco custodie sue felváltva kiindulva egy szokásos kis kosár szőlőt a szüret megkezdéséig beszolgáltatni annak az úrnak az asztalára, akinek területén a szőlők vannak, az ülnökökkel együtt ítélve elrendeli, hogy miként ezek a magnificus dominus-ok szokták a területükön lévő szőlők után a gerezdeket vagy fürtöket beszedni, hasonlóképpen annyit és ne többet szedjen Wolfurt is a polgároktól a területén lévő szőlőik után. Mivel a felek adhuc plura contra se alterutrum proponere velle referebant, meghagyja László prépostnak és Wendygh-inek, hogy a kijelölt helyen és időben a pozsonyi káptalan kiküldöttjének jelenlétében a felek panaszainak és válaszainak meghallgatása után szolgáltassanak nekik igazságot. Ha határozatait Wolfurt végrehajtja, rendben van, ha nem, a király személyében utasítja Pozsony megye ispánját vagy alispánját és szolgabíráit, hogy az ilyen ügyekben szokásos bírsággal is kényszerítsék őt rá azok végrehajtására. A felek tartoznak az eskü letételéről a pannonhalmi konvent, a többi tárgyról pedig a pozsonyi káptalan jelentését Szt. Mihály nyolcadán bemutatni előtte. Papíron, a szöveg alatt kereszt alakúra szétkent, viaszba nyomott, papírfelzetes kopott gyűrüspecséttel. DL 10241. (NRA 100-3.) - (M.) 2274 Júl. 21. (in Stoln, XXP die Iulii) László prior monasterii in Stoln pápai executor ítéletlevele a Sperndorffi Simon és Korpona-i István szepesi kanonokok között egy szepesi kanonokság miatt folyó perben. Említve de Vicedomini Máté esztergomi vikárius, pápai bíró 1415. aug. 9-i okl.-ben, amely szerint Art-i Péter fia: Péter passaui egyházmegyei klerikus császári közjegyző foglalta írásba és sigillo eiusdem executo-