Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

1885 Ápr. 19. A győri káptalan előtt Berench-i István, volt királyi dispensator örök érvénnyel megosztja birtokait - Thorna várát a hozzá tartozó opidum-mal, a Nyitra megyei Berench, Lywky, Wyfalu és Zela birtokokat és a Bwchan birtokban levő részt, a Baranya megyei Agtelek, Kerestwr, Kwlyuk és Loazow, a Körös megyei Zlauania és Kerestwr birtokokban levő részeket meg két budai házat - Ezdege-i Pál fia: Pál (magn.), volt szlavón bánnal. - BTOE III. 648, kiv. (az átírás alapján). - Bp. Rég. XV (1950) 293, reg. - Eredetije: Nyitrai kápt. lt. 44-42. (DF 273581.) - Átírta 1436. márc. 13-án Palóci Mátyus nádor. DL 9512. (NRA 483-30.) - E regesztában az eredeti oki. névalakjai olvashatók. 1886 Ápr. 19. (in Kapornuk, 5. die dom. p. pasce) Megyes-i Bertalan és Bede-i [Benedek] Zala megye alispánjai és a szolgabírák Zs.-hoz. Márc. 30-i parancsára (1827) kiküldöttük: Twthus-i Demeter fia: Pál elvégezte a vizsgálatot, és a panaszt helytállónak találta. Papíron, hátlapján három(?) pecsét nyomával. (Eredetije elpusztult.) DL 95327. (Ocskay cs.) 1887 Ápr. 19. Ragusa. (Zs. megbízottjai) a királyhoz. Ápr. 13-án megérkezve, megbízatásuknak eleget tettek. A múlt évi adó fejében ötszáz aranydukátot átvettek. - Gelcich 242. - (M.) 1888 Ápr. 19. (Bononie, XIII. Kai. Maii anno IV.) XXIII. János pápa László fiához: Domokoshoz, az erdélyi egyházmegyei Torda-i Szt. Miklós-plébániaegyház rector-ához. Korábbi kérelmében így írta le Kakas János laicus megölésének körülményeit: Egy éjjel éppen aludni készült a nagybátyjával közös szállóhelyén, amikor János sértegetni kezdte e patruus-át. O előbb szép szóval próbálta Jánost lecsendesíteni, de miután az még jobban nekivadult, s őt is gyalázni kezdte, nagybátyját pedig meg akarta ölni, egy kis késsel kis sebet ejtett rajta. Nem ölési szándékkal, hanem nagybátyja védelmében tette ezt, mert tartott tőle, hogy János, aki előzőleg kegyetlenül meggyilkolt egy laicus-t, patruus-át is megöli. E kis sérüléséből János fölépült volna, de nagybátyja más, halálos ütéseket mért rá, s ezekbe utóbb belehalt. Kérésére parancsot adott Brande tituli Sancti Clementis presbitero cardinali, tunc episcopo Placentinensi et referendario nostro, hogy gyónása után a megfelelő büntetéssel auctoritate nostra illa vice dumtaxat oldozza őt föl az emberölés bűne alól, adjon föloldozást super irregularitate, és engedélyezze, hogy ad subdiaconatus et diaconatus ordines dumtaxat fölszentelhessék, valamint, hogy két egyszerű egyházi beneficiumot elfogadhasson. A minap azért nyújtott be újabb petitio-t, mert bár Branda bíboros teljesítette a parancsot, az erről szóló oklevél hibái és hiányosságai miatt mégis kétsége támadt az absolutio és dispensatio érvényességét illetően. E hibákat a következőkben jelölte meg: a „meg akarta ölni nagybátyját" kifejezés után a „miként ő gyanította" szavakat, a „kegyetlenül meggyilkolt egy laicus-t" helyett pedig a „vízbe fojtott egy fiút" szavakat kellett volna írni. Továbbá ahhoz, hogy „János a kis sérüléséből fölépült volna", hozzá kellett volna fűzni, hogy a „seb nem volt halálos", és ezt úgy kellett volna folytatni, „a nagybátyja más, halálos ütéseket mért rá" helyett, hogy „ha nagybátyja más, halálos sebeket nem ejt rajta", kiegészítve azzal, hogy „az ő és más derék emberek véleménye szerint". Végül kimaradt az oklevélből az, hogy a homicidium elkövetése idején az övé volt a Torda-i plébániaegyház. Kérésére eadem tibi auctoritate concedimus, hogy e levél keltétől az ebben fölsorolt javításokkal legyen érvényes a korábbi oklevél, s az abban adott engedélyt úgy helyesbíti, hogy usque ad sacerdotium inclusive veheti föl az egyházi rendeket, s a plébániaegyháza ha vissza tudja kapni - vagy a helyette kapott más curatus javadalom mellett fogadhat