Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

nostrorum sic indebite et minusiuste eorum iuribus privari et destitui volumus, sed potius unumquemque tueri et defensari intendimur, a Zwhafe birtokkal szomszédos és határos, valamint a conprovincialis nemeseket eskü alatt hallgassák ki, és ha a panaszt beigazoltnak találják, visszaiktatva a Zwhafe-i nemeseket a tőlük elfoglalt szántóba, ezt biztosítsák számukra nostre maiestatis in persona. Pelsöci Bebek János tárnokmester gömöri ispán 1414. dec. 31-i okl.-ből: 2818. DL 57109. (Dancs cs.) (M.) 1752 Márc. 7. (in Vissegrad, f. IV. a. Oculi) Rozgon-i Simon országbíró a leleszi konventhez. Tartson vizsgálatot Kallo-i Leukes fia: Miklós, fiai: István, János, Lőrinc és László, Szaniszló fia: János és István fia: István panaszára, amely szerint Panyula-i János fia: Frank - testvére: Zsigmond ösztönzésére - cinkosaival fegyveresen káplánjuknak, Antal papnak Sempyen birtokon lévő házára rontottak, a káplán és familiárisai után kutattak azért, hogy ha megtalálják, kegyetlenül megöljék őket. Idézze meg Frankot és Zsigmondot jelenléte elé. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Leleszi konv. orsz. lt., Acta a. 1414-40. (DF 220712.)-A konv. 1414. márc. 27-i jelentésében. DL 53747. (Kállay cs.) 1753 Márc. 7. Monoszló. Monoszlói Csupor Pál szlavón bán a garigi pálosoknak Pekeri Pál és felesége ellen indított perében elrendeli, hogy a feleken kívül az ítélet meghozatalával megbízott két szolgabíró és a három nemes is jelenjék meg előtte, mivel az egyik szolgabíró vonakodott társainak a szerzetesekre kedvező döntéséhez hozzájárulni. - Levt. Közi. X (1932) 113, reg. (AHR Acta Paulinorum, Garig 4-17- DL 35409.) - Az eredetiben: Racha (Kacha helyett). - (M.) 1754 Márc. 7. A fehérvári káptalan Rozgon-i Simon országbírónak. Soxsar-i Benedek fiai: Péter és Ágoston, valamint Balázs fia: Miklós javára szóló ítéletlevele értelmében Soxsar birtokon magnus Péternek a Soxsar-i György fia: György kezén levő birtokrészét nyolc egyenlő részre osztotta, és a többitől elkülönített egynyolcad részt Miklós részére iktatta nagyanyja leánynegyede címén. - BTOE III. 647. (A budai kápt. 1467. ápr. 6-i okl.-ből. DL 90485 - Khuen-Héderváry lt., Grassalkovich cs.) 1755 Márc. 7. (f. IV. a. Oculi) (Pozsony város törvényszéke), miután fragt der richter die pűrger vmbs recht, jogosnak ismeri el Nicolaus Bachler, dez chűniges schreiber követelését, amelyet Dorottya utáni szerdán (febr. 7.) az érsek levelével igazolt, és amely szerint Rawenborter az ő és testvére, Mertein Chirchknop borát és ékszereit tartja magánál, holott vissza kellett volna adnia azokat. Rawenborter akkor úgy nyilatkozott, hogy a városjog szerint a legközelebbi törvénynapig zu Hawse vnd zu Höffe elszámol velük, azonban időközben a bíró és a törvényszék engedelme nélkül elment a városból. Pozsony város lt., Prot. act. (DF 286772) 81. 1756 Márc. 7. (f. IV. a. Oculi) (Pozsony város törvényszéke) jogosnak ismeri el brúder Vlreich der gardian zu Prespurg követelését, amelyet Dorottya-nap utáni szerdán (febr. 7.) jelentett be előttük a Szt. Klára-kolostor apátnője és apácái nevében Vlrich Rawenborter-rel szemben egyrészt száz aranyforintról, amit öt éven át vett fel von der gmeyne zu Prespurg, másrészt száz forintról, amit a néhai Jünkher Lörencz-től vett át, végül vmb XVIII lb. newes gelts vmb eyne pawmicz(?) stüben die er verschauft hat.