A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

abban nagyon jók vagyunk most már — mint MSZMP —, hogy mindannyian artikuláltan kifejtsük a véleményünket, de el kellene indulni [azon az úton] a kongresszus felé menet, hogy akkor a jól artikulált véleményeinkből összehozzunk valami közösét, ha lehet. És ehhez a tagozódás, a csoportosulás a politikában az a megoldás — szervezeti megoldás —, ami alkalmazható. Ezért tehát azt javaslom, a további vitákhoz azt ajánljuk, hogy lehessen küldöttcsoportokat alakítani különböző alapokon. Ezt azért mondom így, hogy különböző alapokon, mert a területi alap, az nem feltétlenül az adott területet jelenti számomra, hiszen tudok arról, hogy több város, több megye gondolkodik azon, hogy közös küldöttcsoportot hoz létre a kongresszusra, és akkor már nem a megyerendszer, és az valami más, mint amiről eddig szó volt [sic!]. Azt a kérdést, hogy nézetek szerint lehessen csoportosulni, azt hiszem, azzal kellene lezárni, hogy igen, lehet azért is, mert ezek a csoportok, akik ebben érdekeltek, ki fogják küzdeni maguknak, és itt tulajdonképpen csak annak előrelátásáról van szó, ami történni fog. Ez nem felszólítás és nem kötelezés. Arról szó sincs, hogy a küldötteket kötelezni kellene, hogy platformok szerint válasszanak, de ha akarnak, akkor meg kell adni nekik azt a lehetőséget, hogy ilyen keretben is működjenek. A szeptember 24-e, mint bejelentési időpont: az egyik javaslatban úgy szerepelt, hogy töröljük el, ezt én el tudom képzelni és ezt a javaslatot elfogadni [sic!]. Ki fog derülni. Ami a napirendet illeti. Én javaslom, hogy fogadjuk el azt az elgondolást, hogy az első napirendnek az a hagyományos címe, hogy Beszámoló az 1988 óta végzett munkáról — vagy legalábbis mérlegeljük — úgy változzon meg: A politikai helyzetről, a tennivalókról. (Ilyen megközelítésben.) A harmadik kérdéskör a tárgyalási mód volt, hogy mit tárgyaljunk először, mit tárgyaljunk később. Steiner elvtárs egy nagyon rokonszenves javaslatot terjesztett elő, én azt hiszem, hogy a további vitákban érdemes lenne ezt a megoldást favorizálni — vagy az azt jelenti, hogy a másik kettő mellé még odatenni —, [nevezetesen], hogy a kongresszus azzal kezdődjön, hogy az ügyrendet és a Szervezeti Szabályzatnak az ügyrenddel összefüggő részét, tehát a választási szabályokat vitassuk meg, ebben rokon a Gyuricza elvtárs által, illetve az anyagban szereplő javaslattal, hogy először a Szervezeti Szabályzatról legyen szó, és utána a többit együtt. Én azt hiszem, ez egy ésszerű megoldás, el kellene fogadni már a további konzultációkhoz. Ajánlanám, hogy úgy foglaljunk állást — bár hosszú kacskaringós utat tettünk meg ebben az ügyben —, hogy rövid szóbeli kiegészítések, ezzel a jelzővel maradjanak. Eredetileg arról volt szó, hogy ne legyenek, aztán hogy legyenek, most az is itt van már, hogy hosszúak legyenek. Én azt hiszem, hogy maradjunk az eredetinél, hiszen az igazi politikai szereplési lehetőségek, amelyek kifelé is szólnak, ezek a kicsit hosszabb, vezető politikusaink által tartandó beszédek lennének. Ezért ezeket a bevezetőket én inkább — nem politikai — inkább technikai természetűnek tekintem, de ez az én magánvéleményem. Én azt javaslom, azt fogadjuk el, hogy rövidek legyenek, és szóljanak hozzá. A következő az előkészítő bizottságok és a KB viszonyára vonatkozó javaslat. Ennek az volt a lényege, hogy mind a Mandátumvizsgáló Bizottságba, mind a másikba, a Jelölést Előkészítő, vagy Jelölő Bizottságba csak egy főt delegáljon a Központi Bizottság, a leendő vezetőjét. Erről az a véleményem, hogy el kellene ezt a javaslatot fogadni, de mivel olyan kérdésről van szó, ami nyilván különböző meg1327