A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

A tulajdonreform alapvető fontosságú a politikai berendezkedés szempontjából, hiszen jellegét a valódi tulajdonosok köre, társadalmi-gazdasági súlya és jogai alapvetően befolyásolják. A tulajdon a hatalom egyik válfaja. A tulajdonreformnak nálunk a közösségi tulajdon meghatározó szerepét fenn kell tartania. Ezt nem valamiféle központi elhatározás által, hanem a gazdasági működés folyamatá­ban helyes elérni. Az új közösségi tulajdonformák még kialakulatlanok. Ezért az MSZMP-nek mindenekelőtt ezek megteremtését és a korszerűsíthetönek tartott régi formák rehabilitálását kell szorgalmaznia. Ennek során ki kell alakítani az állami vagyonkezelés hatékony módját, létrehozni az állami vagyonalapot. Törvényt kell alkotni a helyi önkormányzatokról és megteremteni azok vagyonjogi képességét. A köz­célú alapítvány és egyesület váljon jelentős vagyonnal bíró köztulajdonossá. Legyen tulajdonos a tár­sadalombiztosítás; intézményrendszere és működési mechanizmusa ennek megfelelően alakuljon át. A jelenlegi állami vagyon egy részét — főként a versenyszférában — privatizálni kell. Az állam tudatosan vonuljon ki azokról a területekről, amelyeken gazdasági szerepvállalása nem célszerű. így korszerűsíthető a gazdaság szervezeti rendszere, bekapcsolható a belföldi magán- és külföldi működő tőke. A magántulajdon gazdasági tevékenységét döntően gazdasági eszközökkel kell szabályozni. A privatizáció különböző formákban ölthet testet. Az állami vagyon megjelenhet vegyes tulajdonú társaságokba való befektetésként, az állami vállalatok átalakulhatnak vegyes tulajdonú társaságokká, az állami vállalat dolgozói tulajdonosi státust teremthetnek maguknak a vállalati vagyon meghatáro­zott részére, s végül az állami vagyon eladható. Alapkövetelmény, hogy a privatizáció során meg kell akadályozni az ellenőrizetlen tulajdonátjátszást és a korábbi életképtelen struktúrák átmentését. A privatizáció külön kormányzati programot igényel. Ebben az új közösségi tulajdonformák kialakí­tását és a privatizációs folyamatot össze kell hangolni, egyik sem válhat kizárólagos iránnyá. Óvni és gyarapítani kell a nemzet vagyonát A tulajdonreform során figyelembe kell venni a törvényes előírásokat, érvényes jogszabályokat. A gazdálkodó szervezetekről — különösen az állami vállalatról és a gazdasági társaságokról —, a kül­földiek magyarországi befektetéseiről szóló törvények, valamint az átalakulási törvény egyes pontjai ma nem biztosítják teljeskörűen az állami tulajdon megfelelő védelmét, gondos megőrzését. Ezt az utóbbi időben megkezdődött vállalatátalakulási, illetőleg felerősödött spontán (államilag nem ellen­őrzött) privatizációs folyamatok egyes esetei is jelzik. Ezért az említett jogszabályok teremtette hely­zet tárgyilagos feltárására, az esetek értékelésére és a szükséges teendőkre kormányzati intézkedése­ket kell kezdeményezni. A reális helyzetértékelést segítő információs rendszerre és az állami befolyásolás megfelelő eszközeinek megteremtésére van szükség. Az állami tulajdon átalakítása kap­csán megfontolandó a társadalmi ellenőrzés biztosítása érdekében parlamenti bizottság felállítása is. Állami tulajdon új tulajdonosokhoz csak ellenérték fejében, hiteles vagyonértékelést követően s megfelelő áron juthat. Az ellenérték közösségi tulajdonosoknál lehet költségvetési és egyéb támoga­tás beszámítása (megszüntetése) vagy más megoldás. A privatizálás viszont — főszabályként — csak értékesítés útján mehet végbe. Jogszabályokkal kell megakadályozni az állami vagyon irreális leérté­kelését, az új tulajdonosoknak való manipulatív átjátszását vagy külföldre menekítését. Gondoskodni kell az állami vagyon átalakításának (átalakulásának) állami ellenőrzéséről és társadalmi nyilvános­ságáról. Az állami vagyon számbavételére, nyilvántartására, változásainak követésére, jelenleginél jobb hasznosítására ki kell alakítani az állami vagyonalap intézményét. Az állami vagyonalap olyan jogi személyiséggel rendelkező intézmény legyen, amely az állami vállalkozásokban — elsősorban a gaz­dasági társaságokban — működő vagyonát tartalmazza, s meghatározott körben tulajdonosi jogokat is gyakorol. Jellegét tekintve pénzügyi alap, amelybe reálvagyon (pl. termelőeszközök, gyárak, üze­mek) csak átmenetileg (pl. az állami vállalat felszámolásából eredően) tartozhat. Jellemzően az álla­mi érdekeltségeket megtestesítő értékpapírokat, követeléseket tartalmazza. A vagyonalap a rendelke­zésre bocsátott állami vagyont hasznosulás céljából ún. vagyonkezelőkhöz juttatja. A parlament vagyonpolitikai irányelvek elfogadásával befolyásolja a vagyonalap működését, és annak végrehajtá­sát rendszeresen ellenőrizze. A vagyonalap szervezetének és működésének kialakítása során olyan világos és egyértelmű helyze­tet kell teremteni a tulajdonosok és a vagyonkezelők számára, amely segíti a legjobb tőkeértékesülési lehetőségek felkutatását és megvalósítását, sokféle társadalmasítási és privatizálási alkalmat, eszközt kínál, s e folyamatokat a közérdeket szolgálva, a társadalmi nyilvánosság és ellenőrzés mellett irá­nyítja. 1849

Next

/
Thumbnails
Contents