A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nak szükségességét. Magunkénak tartjuk Marx eszmei hagyatékát, örökösei vagyunk a szocialista értékeknek. Kívánjuk a valóság eleven, szociális érzékenységű és humánus feltárását és láttatását, a/ egyéni és a közösségi érdek összehangolásának keresését, az igazság kutatását, a társadalmi igazságosság elkötelezett szolgálatát. Olyan közösségi eszményt képviselünk, amelyben megvalósulhat az egyén és a közösség lehető legteljesebb felszabadítása, a benne rejlő készségek, képességek kifejlesztése a személyiség örömére és a nagyobb közösség hasznára. Nincs közünk a korlátolt szemléletű provincializmushoz, a faji és származási dölyfhöz, a régi és új típusú kizárólagosságokhoz és kiszorítósdihoz, az egymásrautaltság tudatát nélkülöző érdeklicitáláshoz, a profitért erőlködő üzletesítéshez, bárminemű igaztalan megkülönböztetéshez és elkülönítéshez. Hitet teszünk az eszmék szabad terjesztése és versenye, az autonóm, értékközpontú szellemi élet mellett. Olyan művelődési szerkezet létrejöttét kívánjuk elősegíteni, amelyben a művészi és tudományos érték születését és terjesztését az állam igényli és anyagilag is támogatja, s amelyben a lakosság művelődési kezdeményezései szabadon szerveződhetnek. Olyan művelődési gyakorlat a célunk, amelyben az állami művelődési intézmények a társadalom, a helyi közösségek irányítása és ellenőrzése alatt, igényeiknek megfelelően működnek. Arra törekszünk, hogy a kereslet és kínálat piaci viszonyai a kulturális életben az állam növekvő szerepvállalásával együtt és a kultúra sajátosságainak megfelelően érvényesüljenek, s az értékek elsajátítása minden állampolgár számára lehetővé és államilag garantálttá váljon. Új oktatáspolitikát! Hatékony oktatási rendszer kiépítését állítjuk programunk tengelyébe, olyat, amelyben a nemzet alapvető művelődési érdekeinek teljesülése mellett lehetővé válik az egyének és a közösségek sokféle oktatási-nevelési szükségletének kielégítése. Az oktatás állami kötelezettségeit és a társadalom érdekeltségét szem előtt tartva, indokolt az iskolaépítési és -fenntartási jog kiszélesítése, az egymástól eltérő, de egységes követelményrendszerrel szabályozott iskolakoncepciók megjelenése és versenye. Halaszthatatlannak tartjuk az oktatás egész szerkezetének felülvizsgálatát és mérlegelendőnek az általánosan kötelező középfokú oktatás bevezetését. Pártoljuk a kisiskolák szerepének újbóli megerősítését, a körzetesítés miatt iskola nélkül maradt települések és a nemzetiségi közösségek indokolt igényeinek elismerését. Olyan állami oktatási rendszer megvalósítását szorgalmazzuk, amely biztosíthatja a gazdasági-társadalmi folyamatok és az oktatás szerves kapcsolatát, a művelődési hátrányok ellensúlyozását és az esélyek közelítését, a szegény családokra háruló gyermeknevelési és oktatási terhek csökkenését. Olyan iskolára van szükség, amely érték szerint „kiválaszt" és „elvegyít", amely egyre magasabb szintű alapot képez, benső szándéka szerint folytonosan emeli a mércéket és teljes személyiséget nevel. Lényegesnek tartjuk, hogy az általános műveltség megszerzése mellett a szakmai ismereteket a fiatalok a kor mindenkori színvonalán sajátíthassák el, és a későbbiekben módjuk legyen mind tudásuk továbbfejlesztésére, mind új szakmai ismeretek megtanulására. A vállalkozások élénkítése, a gazdasági struktúra átalakítása megköveteli, hogy a szakmai képzésben növekedjen a vállalatok és az egyének érdekeltsége, hogy a szakképzés nyitottá váljék, az iskolarendszerű képzés megújuljon és más — iskolán kívüli — formákkal társuljon. Külön hangsúlyozzuk a felsőoktatás és a tudományos műhelyek fontosságát. A gazdasági és társadalmi modernizáció, az intenzív növekedés egyik alappillére a minőségileg és mennyiségileg jelentősen javuló, illetve bővülő felsőoktatás. Elengedhetetlen a tudás és a végzettség tekintélyének visszaállítása. Ennek feltétele a külön felsőoktatási törvény által garantált intézményi autonómia és szakmai önállóság. Szükséges a hallgatói létszám növelése, a képzési követelmények alapján történő kiválasztódás előtérbe helyezése, versenyhelyzet kialakítása az egyetemeken, főiskolákon és az intézmények között. A felsőoktatás fontos céljának tartjuk a széles kultúrával rendelkező értelmiség képzését, a diploma feltételének tekintjük az átváltható szakismeret mellett az idegennyelv-tudást. Tisztázni kell a felsőoktatás és az akadémiai kutatóintézeti hálózat ellentmondásos helyzetét, a tudományos minősítés problémáit. Az egyetemek és főiskolák nemzetközi nyitottságuk növelésével segítsék elő hazánk bekapcsolódását az egységes oktatási rendszert kialakító Európába. Szorgalmazzuk, hogy a kidolgozandó új állami oktatáspolitikai program vegye figyelembe az ismeretek folyamatos megújításának és az egyre tömegesebben jelentkező átképzési igények kielégítésének feladatait. A továbbképzés és átképzés funkciói ezért szervesen illeszkedjenek az oktatási rendszerbe. 1842