A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

itt a soros parlamenti és tanácsi választásokra kell felkészülnünk, annak kell alárendelnünk minden, a párton belüli lépésünket is. Ma azonban már más a véleményem. Azt hiszem, a párt a mai helyzetében többet segítene a választásokon is, ha nyíltan kimondjuk és ma meghirdetjük, hogy új párt kell, és a kongresszuson ezt az új pártot akarjuk megteremteni, amelyik vállalja a folytonosságot az MSZMP-vel, de a nagyobb hangsúlyt a megújulásra, az új elemekre teszi. Egyébként az előkészítésen sokat ehhez nem is kell változtatnunk. Nagyon egyetértek azzal a gondolattal — Grósz elvtárs szóbelijében mondotta —, hogy az ott elfogadandó, a kongresszuson elfogadandó programról nyüatkozzon mindenki: vállalja-e ezt az így megszülető pártot. Ne mi küldjünk el bárkit, hanem a program alapján mondja meg, hogy tud-e velünk haladni, vagy nem. Én azt hiszem, el fogunk akkor veszíteni — nem tippelek — mennyi embert, meg fogunk nyerni másokat, s lehet, hogy ezáltal erősebb, értékesebb lesz a párt. A párton belüli rendkívüli helyzetre való reagálás ma sok konkrét feladatot jelent számunkra, és itt tér el a véleményem az előterjesztéstől, a javaslattól. Egyrészt elsősorban a kongresszus előkészítése most a feladatunk. Az írásos előterjesztés a kongresszus szervezésére vonatkozóan én jónak tartom, a központi testületek megválasztásánál az ,,A" változatot,

36 vagyis a választmányi formát támogatom, a Központi Bizottság megválasztásánál pedig a listás megoldást még akkor is, ha bonyolultabb. A tisztségviselők közvetlen választásával azonban most, a mai helyzetben nem értek egyet. Nem értek egyet, mert úgy érzem, hogy ez megosztó hatású lenne, a belső differenciákat tovább növelné, tovább élezné, manipulálható, de ami a legfontosabb, nem segíti, hogy az MSZMP centruma közeledjen az itt oly sokat emlegetett társadalmi centrumhoz. Második javaslatom: működőképessé kell tenni a vezetést. Nagyon kevés az idő, hónapok állnak rendelkezésre a kongresszus előkészítésére. Én azt javaslom, hogy fiatal, tehetséges, a pártban már gyakorlati tapasztalattal rendelkező embereket kell ma megbízni az egyes konkrét feladatok elvégzésével. És itt ne reszortokban, tisztségekben, titkári, egyéb posztokban gondolkodjunk, hanem konkrét feladatokban, mert nagyon sok mindent rendbe kell rakni. A párt gazdálkodásától vagy ingatlanjaitól kezdve a szervezeti szabályzatig. Ezekre konkrét felelősöket kellene megbízni, és nem a tisztségek, a reszortok az érdekesek. Én indokoltnak tartom, hogy a Politikai Bizottság kibővítésével egy ideiglenes — a szó nem fontos — intézőbizottságot hozzunk létre, amely a mai PB-tagokon kívül a megbízandó konkrét reszortfelelősökből álljon, a kongresszusig. A mai Politikai Bizottság véleményem szerint egy jó politikai műhely. Számomra nagy lehetőség és nagy iskola, hogy meghívottként ott ülhetek az ülésein, de önmagában így nem alkalmas véleményem szerint az ügyek vitelére. Jó politikusok vannak benne, de hiányoznak, vagy kevesen vannak, akik ma a pártot tudják ott csinálni, mert az fő feladatuk. Harmadsorban: nekem az a meggyőződésem, hogy változtatni kell a párt vezető posztján is. Ebben sem értek egyet a Politikai Bizottsággal. Én tisztelem Grósz elvtársat, új stílust, szabadabb légkört hozott a pártba, tudott toleráns lenni az övétől eltérő nézetekkel szemben; [az egyszemélyes pártból] nagyon messzire jutottunk az ő vezetésével. Hiteles tudott lenni sokáig, próbálta az egyeztetéseket, az egyensúlyozást, önmagát meg tudta haladni. Nekem meggyőződésem, hogy ő való1147