A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lam megszűnése gyökeres változást hozott: az önállóság következtében teljes felelősséggel végzik munkájukat. Az MSZMP-nek új feltételek között kell politikai befolyása megőrzésére, irányvonala érvényre juttatására törekednie. A vezető tisztségviselők és a középszintű vezetők jelentős része párttag, aki alkalmazkodni próbál a jelenlegi, ellentmondásos átmenethez. Az MSZMP vezetése nem nyújt megfelelő segítséget ahhoz, hogy az eligazodás egyszerűbb, a mind gyakrabban szükséges önálló állásfoglalás számunkra kedvező legyen. Ezért az elbizonytalanodás jelei figyelhetők meg az apparátusban és a fegyveres testületekben. A szociális és infrastrukturális igények kielégítésére közismerten nem áll rendelkezésre elegendő eszköz. Az ebből fakadó elégedetlenség, a közvélemény szigorodása, az ellenzéki pártok kihívása mind nagyobb erőfeszítésekre készteti a közigazgatásban dolgozókat. Az MSZMP-nek mindeddig nem sikerült politikai tőkét kovácsolnia az e területen dolgozók helytállásából. 15. A gazdasági helyzet alakulása közismert. Az adósságállomány nagysága, valamint a szerkezet átalakulásának lassúsága következtében a gazdaság normális működése, az életszínvonal változatlansága esetén is nő az eladósodás. Az adósságválság kezeléséhez és a struktúraváltás meggyorsításához jelentős külső támogatásra, minimális belső társadalmi konszenzusra és erős MSZMP-re lenne szükség. 1989 eddig eltelt hónapjaiban kedvező elmozdulások figyelhetők meg a piaci kényszer növekedésében, az ipari hatékonyság javulásában, a tőkés exportban. Kedvezőnek tekinthető, hogy az importés bérliberalizálás nem vezetett az inflációs spirál elszabadulására. Sajátos jelenség, hogy a gazdálkodók alkupozíciója — az exportkényszer megmaradása, a politikai lehetőségek kitágulása és az itt is érvényesülő versenyhelyzet következtében — igen erős maradt. A helyzetet bonyolítja, hogy az érdekegyeztetési mechanizmus felső- és középszinten nem működik. Amíg a vállalati, szövetkezeti szférában a tervezettet jóval meghaladó a bérkiáramlás, addig az infláció súlyos konfrontációt eredményez a munkavállalói érdeket védelmező szakszervezet és a kormány között. Még törlesztési kötelezettségeinket figyelembe véve is lassan halad a veszteséges tevékenységek felszámolása. Ebben az évben a lakosság reáljövedelme átlagosan nem csökkent, a társadalmi közérzet ennek ellenére tovább romlott. A magyarázatot erre egyrészt egy sajátos társadalomlélektani jelenség: a stagnálás tömeges élménye adja meg. Másrészt az átlagok mögött az is meghúzódik, hogy a nagyvárosi középrétegek lemaradása gyorsult fel, míg a legalacsonyabb jövedelműek helyzete stabilizálódott. A középrétegek közül azok helyzete rosszabbodott, akik nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak többletmunkához és -jövedelmekhez jutni, vagy nem képesek bevételeiket eltitkolni, illetve akiknek több eltartottról kell gondoskodniuk. Az elszegényedés tehát elsősorban ebben a csoportban terjed. Az érdekérvényesítő képességük azonban jóval erősebb, mint a legszegényebbekké, ezért az ő véleményük formálja erőteljesen a közvéleményt. Azt a tényt, hogy a legalacsonyabb jövedelműek helyzetét sikerült stabilizálni, a társadalom és maguk az érintettek sem honorálják. Az MSZMP és a kormány legnagyobb gondja, hogy kellő anyagi eszközök, infrastrukturális háttér és politikai támogatás hiányában a valódi szerkezetátalakítással együtt járó társadalmi konfliktusok a terjes destabilizálódással fenyegetnek. 16. Az MSZMP nemzetközi tevékenységét az elmúlt másfél évben a társadalmi-gazdasági megújulás ügyének, a nemzeti érdekeknek a korábbiaknál határozottabb képviselete jellemezte. Igyekeztünk kihasználni a szovjet kül- és belpolitikában bekövetkezett fordulatból, a kelet—nyugati kapcsolatok javulásából adódó lehetőségeket. Nyitást hajtottunk végre a fejlett tőkés országok irányában, fel kívánunk zárkózni a világgazdaságban zajló modernizációs és integrációs folyamatokhoz. E törekvéseinket a nyugati partnerek szimpátiával fogadják, de magatartásukban sajátos kettősség figyelhető meg: aggódnak az ország (és a térség) destabilizálódása miatt, ugyanakkor alaposan mérlegelik a tényleges támogatást jelentő intézkedéseiket; óvnak a politikai sietségtől, egyúttal újabb és újabb szigorító lépéseket és garanciákat kérnek adósságaink finanszírozásáért és a (csekély) működő tőke beáramlásáért cserébe. Az MSZMP továbbra is stratégiai jelentőséget tulajdonít a szocialista országokhoz, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainak. Erre a kapcsolatrendszerre ma tehertételként hat, hogy a mindenütt érezhető válság, a belső nehézségek fokozódása következtében nem következett be fordulat a gazdasági és politikai együttműködésben. Sőt, több szocialista országgal kifejezetten feszültté váltak kapcsolataink. Egyedül a Varsói Szerződés fejlesztési irányaiban mutatkozik egyetértés. Új, kedvezőtlen jelenség, hogy bár az SZKP vezetése megértéssel és bizalommal viseltetik politikánk iránt, fenntartásai erősödtek, és ma már több gyakorlati megoldásunkkal nem azonosul. Nehezült a helyzet azokkal az országokkal fenntartott kapcsolatainkban, ahol a mi modellváltási kísérletünk belpolitikai kihatásokkal jár. 1718