A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

II. A mai helyzet jellemzői; társadalmi-politikai erőviszonyok 9. Az MSZMP vezetése ma lényegében nem irányítja a pártot, tekintélye nagymértékben csökkent, működését általános bizalmatlanság övezi, sem a párttagság többsége, sem az „irányzatok" nem tartják kielégítőnek tevékenységét, összetételét. Ebből is fakadnak azok a szervezeti jellegű követelések, amelyek a párt teljes decentralizálását hirdetik, a teljes autonómia kivívását célozzák. A pártapparátus, miután elveszítette a politikaformálásban betöltött szerepét és privilégiumát, az elmúlt másfél évben megroppant: felső irányítás nélkül maradt, alulról és kivülről pedig jelentős — egzisztenciáját is fenyegető — támadások érték. 1989-ben eddig 20 % -ot meghaladóan csökkent a létszám. Nem önmagában az apparátus csökkenése okoz gondot, hanem az, hogy a kontraszelekciós hatás itt is érvényesül: elsősorban a felkészültebb, képzettebb és fiatalabb munkatársak cserélnek munkahelyet. Az apparátusi munka tovább veszít a vonzerejéből, érthető módon senki nem szeretne sikertelen ejtőernyőssé válni. A követelmények pedig növekszenek: a döntés-előkészítés, a szervezés, a választással és a politikai-társadalmi élet szereplőivel kívánatos újfajta kapcsolatok építése minden eddiginél több feladatot jelent. A párt taglétszáma meghaladja a 720 000 főt, ami az egy évvel ezelőtti adathoz képest kb. 10%-os visszaesést jelez. 1989

1. félévében mintegy 37 000-en léptek ki — egyre többen bevallottan politikai okokból. Nem beszélhetünk azonban földcsuszamlásról: a tagság többsége — különböző okokból — kitart a párt mellett. Több aggodalomra ad okot, hogy a kilépők többsége munkás, fizikai dolgozó, s félő, hogy leginkább a bármely irányú szélsőséget elutasító mérsékeltek, tehát a potenciális centrum tömegei hagyják el a pártot. Kedvezőtlen, hogy rendkívül kevesen lépnek be a pártba és még kevesebben a fiatalok közül. Az új politikai modellre történő átállás, a múlt újraértékeléséből, a válságért érzett felelősségből eredő morális nyomás, amit a versenytársak jelenléte is felerősít, nehezen emészhető a párttagság nagy része számára. A gyors politikai változásokat többségük ugyanolyan megélhetési-szociális gondok között éli meg, mint a társadalom egésze. Mindemiatt a tagság nem tud és nem is akar bekapcsolódni a napi közéletbe. Összefoglalva: a párttagság jelentős része még nem ébredt tudatára saját szerepe fontosságának. Egyrészt nem tekinti felelősnek önmagát a párt sorsáért, a hatalomból történő esetleges kiszorulásért. Másrészt az események rohanása, a politikai irányvonal tisztázatlanságai, a feje fölött zajló csatározások gyakran értelmezhetetlenek az „egyszerű" párttag számára. Sokan csupán személyi ambícióktól fűtött hatalmi pártharcnak tekintik azokat. 10. A pártban az utóbbi időszakban lezajlott viták tapasztalatai a következőkben foglalhatók össze: — elméletileg-politikailag egységes platformok nem jöttek létre; — az 1956 megítélésében mutatkozó különbségek nem jelentenek áthidalhatatlan nehézségeket; a többség hajlandó elfogadni az árnyaltabb megítélést; — súlyos gondot okoz a modernizációs politika két összefüggése: hogyan viszonyul a tulajdonviszonyok részleges átalakítása a megújulás társadalmi bázisához. A kinek a pártja vagyunk, leszünk problematikája. Nem adtunk még kielégítő választ arra a dilemmára, hogy miközben az MSZMP elsősorban a munkavállalók érdekeinek képviseletében lép fel, miként tud ennek megfelelni, ha a gazdasági stabilitással, a szerkezetváltással kapcsolatos lépései rövid távon sértik tradicionális társadalmi bázisának érdekeit. Ha a kitörés motorjának a külföldi működő tőkét, a magánvállalkozást, vagyis a tőkés viszonyok részleges kiterjesztését, az értelmiségi-menedzseri rétegeket tartjuk, akkor miképpen őrizhetjük meg a párt társadalmi elkötelezettségét? — Elméletileg is tisztázásra vár, hogy van-e korszerű szocialista válasz a jelenlegi mély gazdaságitársadalmi válságra. — Fontos tanulság, hogy a viták sokszor vagy kitértek a valódi kérdésfelvetés elől, vagy leegyszerűsítő válaszokat fogalmaznak meg: a szocializmus védelmét gyakran azonosították a mára tarthatatlanná vált modell alapvonásainak konzerválásával. De sokan hasonló egyszerűséggel szólnak a rendszerváltás szükségességéről: a modern jóléti kapitalizmus bevezethetőségéről, a gazdasági és politikai realitásokról egyaránt megfeledkezve. Létezik olyan tendencia is, amely a nép- és programpártiság hangoztatásával „ideológiamentesíteni" akarja az MSZMP-t. Csakhogy ideológia nélkül, a társadalom napi és jövőbeli érdekei közötti ellentétek tudatosítása nélkül sem végig nem harcolhatjuk a modellváltással és modernizációval kapcsolatos konfliktusokat, sem önálló arculatunkat nem őrizhetjük meg politikai ellenfeleinkkel és partnereinkkel szemben. 1716