A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

esetben — amennyiben a kongresszus elején a kérdés felmerül —, akkor különösebb vita nélkül egyszerű, azonnali szavazással rendezhető lesz. Ez az első és a leglényegibb javaslat. A második javaslat, ami itt elhangzott, hogy nem létező és senki által nem adományozott pótkeretek terhére ha történt választás, akkor azoktól el kell állni, ezt úgy értem, hogy a küldöttválasztás rendjéhez egy adott taglétszámállapotot kellett mindenütt induló alapnak kezelni. Tehát szeretném megkérni a Központi Bizottságot, hogy hatalmazza fel, vagy bízza meg az Elnökséget és a Mandátumvizsgáló Bizottságot főleg azzal, hogy az eredeti számokat — amelyek a taglétszám alapján a küldötti létszámot megyénkénti bontásban jelentették — és a küldöttlétszámot vessék össze, és ennek alapján a szükséges lépéseket tegyék meg. A harmadik megjegyzés, és nem javaslat. A honvédségi reformköröknek ez a döntése, mint ahogy arról már a Vastagh elvtárssal beszéltünk, önmagában természetesen nem elfogadható, hiszen a Mandátumvizsgáló Bizottság már egyszer a kecskeméti reformkörök javaslatára adott egy elvi választ, aminek a lényege az, hogy egy embernek egy szavazata van. Tehát akinek már lehetősége volt az alapszervezetében szavazni, akinek lehetősége volt a küldöttértekezleten szavazni, az egy másik csatornán nem szavazhat még egyszer, senkinek nincs két szavazata. Tehát ha a küldöttválasztás rendjében ilyen választás nem történt meg, akkor természetesen egy alkalmi összejövetelnek a küldöttválasztási felhatalmazása nincs meg. Ez csak egy megjegyzés, én nem ajánlom, hogy a Központi Bizottság ebben állást foglaljon, mert teljesen természetes és magától értetődő. Még a küldöttválasztáshoz felmerült javaslatokhoz. Amit a Nagy elvtárs javasolt, hogy valamilyen minősített többség, vagy konszenzus kelljen a küldöttválasztás ügyében, nem ajánlom, hogy a Központi Bizottság fogadja el, hiszen önvédelmi reflexként fogná fel minden küldött, és nehezen lenne indokolható, hogy ez az egyetlen kérdés, amiben ilyen minősített többséget előírunk. Tehát javaslom, hogy ettől álljunk el. Ugyancsak javaslom a név szerinti szavazástól való eltekintést. Ez a lehetőség felmerült korábban. Meg kell hogy mondjam, név szerinti szavazást, olyan módon, hogy azok a közösségek, ahol a Központi Bizottság tagjai dolgoznak, vagy amilyen körben tevékenységüket kifejtik, hogy azok bizalmi szavazást folytassanak ezekről a küldöttekről, úgy gondoltuk, hogy nem ez a módja a dolgok rendezésének, bármennyire is racionális egyébként a megközelítés, de politikailag nem lenne célszerű. Tehát én ajánlom, hogy a kongresszuson ezt ne fogadjuk el. Azt hiszem, hogy a küldöttválasztással kapcsolatban ezek voltak azok az alapvető kérdések, amelyek felmerültek, én nem hiszem, hogy abban célszerű lenne állást foglalni, hogy ki mondjon le. Azért sem, mert miközben valóban ez a kérdés kellemetlen gyanúsításokra és indokolatlan megkülönböztetésre ad okot, ugyanakkor nehezen tudom elképzelni, hogy egy városi párttagság által elvégzett pártszavazás eredményeitől ily könnyedén az érintetteknek meg kellene szabadulniuk. A Vastagh elvtárs által kifejtetteket fogadom el, ugyanakkor természetesen — mint ahogy minden egyéb ügyben — az érintett személyeknek azt a jogát, hogy mérlegeljék ezt a helyzetet, nem kell megvonni, de nem ajánlanám, hogy a Központi Bizottság erre határozatot hozzon. Volt néhány egyéb kérdés, amire röviden szeretnék kitérni. Fogadjuk el Berecz elvtárs azon javaslatát, hogy az ügyrendben egyelőre ne szerepeljen ez a sorshúzás. Próbáljuk meg a hozzászólásoknak a sorrendjét egyezkedéssel megállapítani a 1694