A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Sokkal értelmesebb, ha a Központi Bizottság teljesítményéről a beszámoló alapján folyik a vita és a politikai helyzet elemzésével [sic!]. Azt a kérdést, Berecz elvtárs, hogy a Központi Bizottság és a Politikai Intéző Bizottság tagjai indulhassanak-e, induljanak-e küldöttválasztáson, a Központi Bizottság ülésén is, és a megyei pártbizottságok első titkáraival, a Politikai Intéző Bizottság ülésein többszörösen ebben a periódusban, az utóbbi két-három hónapban meg kellett vitatni, mert ennek így volt értelme, és akkor született az az elgondolás, hogy akit a helyi pártszervezetek, megyei pártszervezetek indítani szeretnének, azok induljanak, amennyiben ezt a megoldást el tudják fogadni. Itt természetesen, sajnos különbségek alakultak ki a Központi Bizottság tagjai között, mert több megyei első titkárról, helyi, városi első titkárról tudok, akikhez érkezett ilyen kérés a saját tagságuk köréből, és mégsem vállalták ezt el, abban bízva, hogy a józan ész és a civilizált szokások győzedelmeskednek. Ez a számításuk ilyen értelemben nem vált be, és ezért kárvallottjai ennek a folyamatnak. De semmilyen központi döntés nem történt arra, semmilyen körben, sem szűk körben, sem bővebb körben, hogy kinek és hogy kellene indulnia. Ezek az indítási kérelmek általában helyi kezdeményezések voltak. Tehát nincs rendező elv, az egyedüli rendező elv az volt, hogy akit felkértek, az dönthetett arról, hogy elvállalja-e, vagy sem. Judik elvtárs kérdésére — amellyel kapcsolatban magam is hallottam már különböző, akár apróhirdetések formájában történő küldötti jelentkezésre analógiát — azt tudom mondani, hogy a választási szabályzat, amelyet a Központi Bizottság ez ügyben elfogadott, nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy bármelyik párttag, bármely környezetben, bármely helyen indulhasson. Nem kötötte lakóhelyhez, nem kötötte munkahelyhez, ahhoz kötötte, hogy megválasszák. A határozatképességgel kapcsolatos kérdés foglalkoztatott bennünket is. Gondolom, hogy érdemes ezt megbeszélni, de nem szerettük volna a dokumentumban már — amelyet a küldötteknek kiküldünk — eleve a kivonulás gondolatát sugallni, és egy olyan ügyrendi megoldásra javaslatot tenni, amelyben benne foglaltatik az, hogy akkor tulajdonképpen ki is lehet vonulni a küldötteknek. En úgy gondolom, hogy ezt a kérdést akkor és ott a helyszínen lehet megoldani, bizonyára úgy, ahogy máshol is megoldják, hogy aki kivonult, az nem számít bele a határozatképességbe. És ennek már csak alfajai lehetnek az időleges kivonulás és a teljes kivonulás, amennyiben erről szó van, mert a kongresszusi ügyrendeknek és a szervezeti szabályzatoknak azért alapvető elve, amely általános elv, a munka elvégzését célozza meg, és amennyiben ennek ilyen akadályai támadnának, nyilvánvaló obstrukciós szándékkal, akkor ezt az akadályt el lehet és el kell távolítani. De nem tartanám célszerűnek, ha ezt a dokumentumban már most rögzítenénk, és eleve azt á sugallatot keltenénk, mintha azzal számolnánk, hogy nagyobb vagy kisebb csoportok eleve erről a kongresszusról kivonulnak. Gondolom, mindenkinek van persze arról elképzelése, hogy ha ez megtörténik, hogyan lehet a problémát megoldani, de ez nem egy nyilvános dokumentumba való, legalábbis ebben a pillanatban, megítélésem szerint. Kiket választottak meg? Barabás János, Berecz János, Boros László, Burgert Róbert, Fejti György, Fodorné Birgés Katalin, Grósz Károly, Gyuricsku Kálmán, Hámori Csaba, Horn Gyula, Katona Béla, Kovács Jenő, Kovács László a Külügyminisztériumból, Németh Miklós, Nyers Rezső, Ormos Mária, Pozsgay Imre, Rimóczi Sándorné, Szabó István, Szűrös Mátyás, Révészné Kéri Anna, Vastagh 1673