A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

meg. Amikor rendbe kellett tenni az országok szénáját, stabilizálni kellett, én nem emlékszem egyetlen szocialistára. (Közbeszólás: a svédek.) A svédek sem, leváltották őket, 40 év után leváltották.

52 Volt egy periódus, utána tanultak belőle, a mostani svéd kormány már kiegyensúlyozott. Sajnos, nálunk megint nincsen ilyen konzervatív erő, és mert sajnos azok ráadásul — lenne [sic!], ezek az SZDSZ-esek, azok keményen megcsinálnák, csak egy polgári liberalizmust csinálnának, amiből aztán lenne megint egy olyan harcos kommunista párt, ilyen jó sztálinista kommunista párt, ezek előidéznék azt, amitől nyögne az egész ország. Nos, a problémát mi jól ragadtuk meg reformokkal, ezt az ellentmondást reformpolitikával lehet megoldani. Es mi ezt a reformpolitikát dolgoztuk ki, és úgy-ahogy, nem tökéletesen visszük át a gyakorlatba. Kérem, ezek után az anyagokhoz [sic!]. A Központi Bizottság beszámolójának szerintem is a Központi Bizottság beszámolójaként kell benyújtásra kerülnie a kongresszusra. Ezért én ezt egy első tárgyalásnak tekintem. Ide kellene hozni 25-én, és ha nem boldogulunk, akkor nem tudom, 3-án, de ez már későn lesz. 25-én ezt meg kell oldani, és megegyezni ennek a szövegében. Ez a jelenlegi szöveg nagyon sok értékes gondolatot tartalmaz. Véleményem szerint nincs megfelelő logikai sorrendbe sem szedve, és a mondanivalóban is sok ellentmondás van, és ezt tisztázni kell. Szerintem is helyes lenne, ha a főtitkár elvtárs, aki ennek a gazdája, egy munkacsoportot venne igénybe és együttesen, az ő vezetésével ezt a rendszerezést és számos kérdésben a politikai megfogalmazás tisztázását végigvinnék, és utána a Politikai Intéző Bizottság kellene hogy megtárgyalja. És ezután kerüljön ide vissza. Három fő fejezete kellene hogy legyen a beszámolónak. Az első fejezet az, hogy mit tettünk az ország helyzetének a javításáért ezen idő alatt. Tényekből kiindulva kell eljutni a problémákig. Belpolitikailag és külpolitikailag mit tettünk. Sok külpolitikai akciót indítottunk el és a belpolitikában szintén, a gazdaságban sok minden konkrétumot tettünk. A második fejezetnek azt tartom — külön kiemelve —, hogy mit tettünk egy új Alkotmányért, a többpártrendszer megteremtéséért. Itt be kellene számolnunk a legfrissebb helyzetről is, a többoldalú tárgyalásokról is, és hogy mi lesz az alkotmányozásnak a menete. A harmadik, hogy a párt megújulásáért mit tettünk, és milyen helyzetben vagyunk most. Egyetértek azzal a gondolattal — ez benne van az anyagban valahol —, hogy a reformlépéseknél mutatkozott a pártban eszmei tisztázatlanság, és be kell mutatni, hogy milyen eszmei tisztázatlanság, bizonytalanság keletkezett, és azt is be kell mutatni, hogy hogyan haladunk a tisztázódás felé. Mert véleményem szerint a tisztázódás felé haladunk. Csak sajnos az idő kevés, és nem elég gyorsan haladunk. A szélsőségekről valamit szeretnék mondani. Azzal értek egyet, hogy azoktól a szélsőségektől, amelyek a párt vonalától, kialakítandó vonalától távol esnek, meg kell szabadulnunk valamilyen formában. De úgy, hogy elvileg, politikailag tisztázzuk a jellegüket. Nem hiszem, hogy párttisztítást kellene csinálni, de le kell szakadjanak ezek a szélsőségek. Kérem, mit nevezek én szélsőségnek? Először is: ezt a sztálinista, teljes vagy részleges sztálinista felfogást, amelyik lényegében azt tartja erről a vezetésről és erről a programról, hogy kiárusítja az országot a kapitalizmusnak, és visszaállítja, vagy a kapitalizmus részleges vagy teljes visszaállításán munkálkodik. Hát kérem, ez a felfogás egy sztálinista—kommunista felfogás, ilyenek ne legyenek a párt1652