A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Nem értem, én úgy látom, és nem csak a mai KB-ülésen, sajnos: ebben, hogy a „szövetségesi viszony", nagyon nagy különbségek vannak közöttünk itt a Központi Bizottságban és az országban is. A realitásokat figyelembe kell venni. Az egyik helyettesemet, akinek az ügyét szerencsére sikerült méltányosan lezárni,

49 a finlandizálással vádolják. Nem finlandizálásról van szó. A finn példáról van szó, nyilvánvaló dolog. Finnországban minden politikai párt nemzetközi közmegegyezés alapján politikai programjává tette a Szovjetunióhoz való viszony kérdését, a jószomszédságot, a fejlődő kapcsolatot stb. Valaki itt felvetette — Kárpáti elvtárs —, hogy csak a Szovjetunióról van szó. Elvtársak! A csehszlovák nemzeti érdeknek — ráadásul, ha nem is jogos, hanem torz — nem rendelhetjük alá a magyar nemzeti érdeket, a szocialista vagy a demokratikus szocialista Magyarország nemzeti érdekét, mert ezt a társadalom nem fogadja el, és elsöpörnek bennünket. „Kommunista párt." Kárpáti elvtárs azt mondja, hogy nem a párt neve a lényeg, hanem a tartalom. Szünetben egy-két kollégám azt mondta, hogy messzire mentél, de az utolsó lépést nem tetted meg. Igen, Kárpáti elvtárs, a tartalom a lényeg. Én egy centrista, reformista magyar szocialista pártot szeretnék, ahogy mondtam, bár nem nagy különbséget látok a centrum és a reformkorok között. Es megteszem a következő lépést azzal együtt, hogy a többiek alakíthatnak Magyarországon magyar kommunista pártot. És annak a magyar szocialista pártnak a hitelét fogja a társadalom növelni, ha lesz egy kommunista párt ebben az országban. Felelőtlenség kérdése — és ezzel befejezem. Elnézést kérek, hogy megemelem a hangom. Azt akartam mondani — más rossz példából, de úgy látszik, hogy rabja vagyok (morajlás miatt figyelmeztető csengőszó), hogy nem a hangerővel kell érvelni, hanem az igazsággal. Kárpáti elvtárs! — nem az a felelőtlenség. Én, mint a Központi Bizottság tagja sem tudom, hogy mi a valóságos helyzet. Lehet, hogy a szükséges intézkedéseket, lépéseket teszik; most megnyugtat az, amit a miniszterelnökünk mondott az elmúlt napokban ebben a kérdésben.

50 De lehetek nyugtalan, és engem nem elégít ki az, hogy a Tiszántúlon 2—3 zászlóaljat feltöltöttünk. Erről nem akarok tovább beszélni, mert ezt a témát három hónapig ragoztuk. Köszönöm szépen. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Nincs több hozzászóló. Nyers elvtárs kér szót. NYERS REZSŐ elvtárs: Tisztelt Elvtársak! Mielőtt az anyagokhoz hozzászólnék, szeretnék két rövid megjegyzést tenni. Általános helyzetünkről, aminek a problematikája átlengte ezen kérdéscsoportnak a vitáját is. Én úgy gondolom, hogy fenyeget most minket az a veszély, hogy bizalmi, bizalmatlansági kérdésként másodrendű, harmadrendű — egyébként nagyon érdekes, fontos, de mégis másod-, harmadrendű — politikai kérdésekben összeveszünk. Miközben nem tisztázzuk a legfontosabb dolgokat. Én ilyen vitának tekintem ezt, meg azt is, hogy Szűrös elvtárs szerintem sem helyesen nyilatkozott — személyes véleményem — ott az Erdélyi Szövetségnél. Valószínűleg kiszorították belőle a történelmileg helyes gondolatokat [sic!]. Mint politológus, én is azt mondom, hogy legjobb lett volna Erdélyt önállósítani, de kérem, hol van ez a politikai igazságtól, hol van? És a realitástól, és egyáltalán, hogy mit szabad mondani, nagyon messze van, nem szabad [sic!]* Nem helyes, de ne csináljunk belőle olyan nagy ügyet. A románok ugyanilyet vagy ennél roszszabbat is, amiben még történelmi igazság sincs, olyasmit is mondanak, de akkor sem helyes. 1650