A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

SZILÁGYI TIBOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én egy speciális helyzetből szólok hozzá. Egyszer azért, mert a lelkiismeretem így diktálja, azonkívül azonos foglalkozásúak nem ülnek itt a teremben, csak úgy mint politikusok, meg az ország sorsáért aggódok, de hát ezen belül színész nincs egy darab sem (derültség) tiszteletbeli!! [sic!] Ez a szakma és foglalkozás — és néha hivatás — azzal a felelősséggel és szerencsével is járt, hogy hatáselemzéssel is foglalkozik, és megpróbál belehelyezkedni különböző emberek lelkivilágába, hiszen embereket próbál megformálni. Ilyen szempontból mondom, hogy én egy speciális helyzetben vagyok. Ez nem jelent semmiféle felsőbbrendűséget, rettentő hátrányt jelent ilyen szempontból. Most még a hatáshoz az is hozzátartozik, hogy egy előttem szóló, elég nagy hatású felszólalás után kellene nekem valami elég értelmeset mondani. Ezt különben megpróbálom, de akkor is a saját magam nevében szólok. t Ehhez kapcsolódik az, hogy szeretném kijelenteni, én kinek a nevében szólok. Én Szilágyi Tibor párttag és jelen esetben KB-tag nevében szólok. Rengeteg barátom ül a teremben, és remélem, hogy még több elvbarátom ül a teremben. Szeretném kijelenteni, hogy senkivel nem járok össze, nem vagyok vele rokonságban, és nem vagyok semmiféle bejegyzett tagja semmiféle reformkörnek, semmiféle platformnak, csak a saját lelkiismeretemnek, tehát a magam nevében szólok, ezt rögtön szeretném tisztázni. Éppen ezért, mivel a magam nevében, és ha szabad ezt mondani, a magunk nevében szólok, kritikával szeretnék szólni arról az egész, most már több mint — májusban elmúlt — egy évről, amit ilyen testközelben volt szerencsém végigélni. A pártértekezlet eufórikus hangulatát mindannyian ismerjük, és mindannyian nagy reményekkel néztünk az ezt követő jövőnek elébe. Úgy látszik, ez természetesen kevésnek bizonyult, mert én magam, lehet, hogy foglalkozási ártalom ennek szemléletéből és szempontjából arra gondolnom, a Budapesten lezajlott pártértekezlet eufórikus hangulatának és személyi változásainak végig kell vonulni az egész országon, hiszen ezért tartjuk a megyei, a városi és egyéb pártértekezleteket, mert különben az ég egy világon milyen célja lenne? Nem igazán történtek meg, nem úgy történtek meg ezek a szemléleti és személyi változások országosan, ahogy ezt mi ott elgondoltuk, vagy ahogy a párttagság, vagy az ország maximálisan aggódó, tisztességesen gondolkodó része gondolja. Ez nagyon nagy baj, hogy nem történt meg, mert a dolgok szerény véleményem szerint ezért nem működnek. Mert ugyanabban a pillanatban, amikor egy új gondolkodásmód került a dolgok megvilágításába, ez személyekhez is kötődött. Természetesen automatikusan felléptek olyan fékezőerők ezzel az új gondolkodásmóddal szemben, amelyeknek legjobb képviselőit nem biztos, hogy mindig az ellenzék köreiben kell keresni, hanem a saját sorainkban kell keresni, direkten és indirekten, és tulajdonképpen, mivel nem történtek meg ezekhez a személyes kapcsolódó dolgok, borzasztóan csodálkozunk. Modellértékűén hadd használjam az én kis szakmai területemet, és itt most nem térek ki semmiféle sírás-rívásra, hogy mennyire kevés a pénz, vagy mennyire fontos vagy nem fontos. De kérem tisztelettel, az én területemen ugyanazok az emberek csinálják a dolgokat, mint harminc éven keresztül, most mint a szélkakas, mindig az irányzatoknak megfelelően istenien megfordulnak. Némelyik már azt is letagadja, hogy valaha párttag volt, pedig mindegyik párttag; ezeknek komoly nagy része nem a képessége alapján ül ott csak, hanem azért, mert többek között párttag. 1138