A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

gyakorlati dolog tisztázott. De én azt gondolom, ezt még pontosítani kellene. Érthető legyen, szabatos legyen, és kifejező. Tulajdonképpen a programhoz ezt szerettem volna elmondani, illetve nekem úgy tűnik, elgondolkodtam rajta, a Szervezeti Szabályzatnál azt mondjuk, különböző variánsok merülnek fel arról, hogy a pártnak legyen-e új neve, milyen neve, mi legyen? Ez tulajdonképpen már egyértelmű — a kettő között most valami eltérés van — a harmadik fejezet: új szocialista párt. Lehet, hogy én rosszul értelmezem. Azt el kellene dönteni, hogy végül is maradjon a név, változzon a név. Úgy gondolom, a tartalom a legfontosabb, az a lényeg: a program, a történelmi utunk megítélése, a szervezeti szabályzat, a célok, a politika; az a döntő. A név az csak annyiban, ha ez valamit elősegít és nem zavart okoz, ha nem bomlást okoz. Azt hiszem, hogy ezt lehetne vitatni. De mindenesetre a kettő között, én úgy érzem, inkább valami különbség volna. A beszámolóhoz. Elvtársak! Őszintén megmondom, most nekem egy kis lelkiismeret-furdalásom van. Én a múltkor felvetettem, igaz, Kállai elvtárs kezdte, hogy valamit a beszámolóról tudni kellene. Magam is úgy értelmezem, ahogy Kállai elvtárs. Nem lehet a kongresszusra menni, ha nem alaposan vitatjuk meg, és nem a Központi Bizottságnak a beszámolója. Én nem tudom ezt másképp elképzelni, Horn elvtárs azt mondja, hogy ez lehet a főtitkáré is, de nem..., szóval nem tudom, miért kell ilyent egyáltalán fölvetni. Evidensnek tartom, hogy a Központi Bizottság — bár rövid idő telt el — egy rendkívül bonyolult időszakról számot adjon ezen a kongresszuson. Nagyon döntő, hogyan tudjuk ezt a feladatot megoldani. Én nem nevezném ezt sein mazochistának, se defetistának. Én is azt mondom, hogy elkészült egy elgondolás [sic!]. Most talán valami jó szándékkal álljunk hozzá, és próbáljunk segíteni abban, hogy erről a nagyon nehéz időszakról lehetőleg minél reálisabb helyzetet vázoljon föl a beszámoló, és előremutató legyen. Nekem is volt olyan benyomásom, hogy túl sok a negatívum benne, amivel nem tudtunk megbirkózni, ami eléggé lehangoló. Hát eléggé lehangoló a helyzet is persze, magát a pártot illetően is, meg az ország helyzete is. Ezt rózsaszínűre én nem tudnám festeni, mert akkor nem mondunk majd igazat. De azért a megközelítés módjában, hogy mi a kivezető út, hogy mihez ragaszkodunk, hogyan látjuk az előrejutást, azt markánsabban kell megfogalmazni. Kétségtelen, sok minden ránk szakadt ez alatt a másfél év alatt, nagyon sok minden. Nem így gondolta ezt a pártétekezlet, az új vezetés sem. Gyönyörű programokat dolgoztunk itt ki: most lett fölgyorsítva ez a programnyilatkozat. Én jól emlékszem, amikor Berecz elvtárs azt mondta, hogy hány év kell a program kidolgozásához; hát egy normális időben, ebben igaza van neki, én is egyetértek vele, de nem élünk normális időket. Most gyorsan kell dolgozni. Világosan, valamit, ha nem a tökéletességre törekedve is, és úgy gondolom, jobb lett volna, ha ezt előbb fölismerjük. Nem ismertük föl, most rékényszerültünk, megszületett. Nem mondhatja senki sem, hogy ez tökéletes; de a szervezeti szabályzat sem. Na de hát ettől akarunk elszakadni, nem akarunk még egyszer kőtáblába vésett mózesi tízparancsolatokat, hanem ha az élet valamit meg fog követelni, akkor azt meg kell változtatni. De a legdöntőbb, hogy végeredményben ennek a pártnak a mai helyzetben emberileg elképzelhető, minél világosabb célkitűzései legyenek arra vonatkozólag, hogy hogyan tudunk ebből a helyzetből kijutni. Minden egyszerre ránk szakadt, [sic!] A beszámolóba javasolnám bevenni, melyek azok az értékek, amikhez nekünk föltétlen ragaszkodni kell. Ezt sokan számon kérik tőlünk, mik az értékek? 1632