A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Annyit azonban hadd mondjak el, Eötvös elvtárs említette a korábbi sajtóirányítási szisztémát, amely valójában nem folyamatelemzésre és a sajtó szerepére, funkciójára, hanem az eseti háborgásokra épült, kinek éppen mi tetszett, mi nem tetszett a megnyilatkozásokból. Talán megérdemelne az ügy annyit, hogy valóban egy politikai tárgyalást folytassunk róla. Ezért nem válaszoltam én most a Szikra Nyomda dolgára sem, de akkor már hadd tegyem meg. A pártvagyon nem így alku kérdése, hogy melyik részt kinek, milyen módon szakítják ki, hanem az általunk egyszersmind nélkülözhetetlennek tartott, sőt bizonyos területeken egyenesen terhet jelentő vagyonrészek átadásáról, és amihez politikai érdekünk fűződik, úgy hiszem azzal el tudunk számolni. Az ellenzéket egyelőre nem tudjuk elszámoltatni, mondom Hollán Zsuzsa elvtársnőnek is. Biztos, hogy komoly külső források is rendelkezésükre állnak ehhez a propagandához, nincs kétségem eziránt. Élvezik a mostam exlex állapotot: törvényesnek ismerjük el őket a tárgyalóasztalnál, de nem vetik alá magukat semmiféle törvénynek ott, ahol az elszámoltatás dolgai lennének. Ezen is túl kell lennünk. Ez nem a tárgyalóasztalnál dől el, sajnos, de ezen is túl kell lennünk. Javaslatom tehát az, hogy a sajtótörvénnyel együtt vizsgáljuk meg azt is hozzátéve — és akkor elnézést az egyáltalán nem ironizáló szándékú kijelentésemért — bizonyos esetekben elnézve önnön szereplésünket, azt kell mondanom, ha tízszer annyi idő állna rendelkezésünkre, az tízszeres vereség lenne a számunkra [sic!]. Nekünk nemcsak azt kell követelnünk, hogy itt vagy ott jelen legyünk, hanem hogyan, mivel és mennyire meggyőző módon. Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Tisztelt Elvtársak! Most akkor javaslom, hogy határozzunk. Elsőnek egy belső határozatot javaslok hozni, éspedig azt, hogy két korábbi határozatunkat erősítsük meg. Az egyik, hogy bizalmat szavaztunk a tárgyaló delegációnak, és ezt fenntartjuk. A második kérdés, hogy határozatot hoztunk a párt köztársasági elnökjelöltjéről. Ezt a határozatunkat megerősítjük, fenntartjuk. Nincs ok ennek a módosítására. Megkérdezem, hogy ez rendben van-e. Nincs ellenvetés? Nincs. Kérem, akkor ezt belső határozatként elfogadtuk. Ennek sok minden következménye van, én nem akarom ragozni itt a dolgot. Nyilvános határozatként azt javaslom, a következőt fogadjuk el: A testület Pozsgay Imrének, a pártelnökség tagjának előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokról. S most jön az érdemi része, amit hangsúlyozni kell: a tájékoztatást tudomásul vette, a további tárgyalásokra vonatkozó elgondolásokat jóváhagyta. Megkérdezem, hogy ezt a határozatot így elfogadjuk-e. Van-e ellenvetés? Nincs. Elfogadtuk. Javaslok továbbá egy belső határozatcsomagot hozni az itt vitatott kérdésekre, de ez belső határozat legyen, nem kell, nem szükséges nyilvánosságra hozni. Az elsőben fejezzük ki azt a véleményünket, folytatni kell az MSZMP-nek azt a törekvését, hogy még ez az Országgyűlés alapozza meg a következő új Alkotmányt. Ennek érdekében erősíteni kell az Országgyűlés legitimitását és a kormány cselekvési határozottságát. Ez legyen az első. Történelmi jelentősége van annak, hogy ne engedjük át az alkotmányozást az új — nem tudjuk még milyen — parlamentnek. Ebben az MSZMP szerepe a döntő. 1604