A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

dések kerülnek majd mérlegelésre, amikről itt többen joggal és megalapozottan szóltak. Azt hiszem, az alapkérdés lesz, hogy egyáltalán, bármiféle megújult kongresszussal és programmal, szervezettel, személyekkel lesz-e még esélyünk a társadalomban hitelt szerezni, és a választásokon megfelelő pozíciót és erőt elérni. A háromoldalú tárgyalások foglyul ejtették a kormányt is és a parlamentet is. Ebből most ki kellene és ki is kell törni. Ennek a lehetőségét kell most felelősen végiggondolni, és bármely irányból jövő támadás esetén is vissza kell vennie a kezdeményezést a kormánynak és a parlamentnek, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor hitelét veszíti a társadalomban is az MSZMP a kormánnyal egytemben, de a nemzetközi politikában is: azt hiszem, nagyon veszélyes, beláthatatlan következményeknek néznénk elébe. Határozottan kell szólni, ezt az egész legitimitási vitát le kell zárni. Hogy milyen legitim az ellenzék, meg a kormány, meg a parlament, ezt világosan meg kell fogalmazni. Semmivel nem legitimebbek, semmivel nincs nagyobb joguk arra, hogy a sarkalatos törvényeket a kormány is minősítse és előkészítse, és a parlament is minősíteni fogja, és bele fog szólni [sic!]. Ezért én azt mondom: szemben azokkal, akik azt mondták, bár lehet, hogy félreértettem Maróthy elvtársat, hogy nagyon jó ez a háromoldalú valami és folytassuk csak, én az irányultsággal egyetértek, de én azt szeretném javasolni: a politikai, a békés átmenethez tartozó demokráciacsomagterv részét képező sarkalatos törvényekben le kell zárni mielőbb — lehetőleg konszenzusra törekedve — a vitát, és onnan kezdve én nem javasolom a törvényelőkészítéssel foglalkozó tárgyalásokat. Be kell úgy vinni, ahogy elhangzott, alternatívákban. De azért engedtessék meg, hogy a kormánynak is legyen szabadsága bizonyos kérdésekben esetleg önálló alternatívát bemutatni. Mert ahhoz, hogy visszavegye a kezdeményezést, és visszavegye a hitelét ebben a helyzetben, ahhoz ez is hozzátartozik. Tisztességes, becsületes feltüntetéssel: az MSZMP KB álláspontja mellett, az Ellenzéki Kerekasztal álláspontja mellett szóló érveket. Én ma még nem tudom megmondani, hogy melyik kérdésben a kormány hogy fog állást foglalni. Nekem van kialakult véleményem, de a Minisztertanácsban csütörtökön erről a vitát nekünk le kell folytatni, és sürgősséget kérve, kétmenetes tárgyalásban gondolkodva, elő kell készíteni a sarkalatos politikai törvényeket.

15 Ugyanakkor — miközben nem javaslom, hogy további törvény-előkészítő tárgyalások legyenek a háromoldalú asztalnál — a politikai kontaktusokat és a politikai párbeszéd folytatását ennél az asztalnál fontosnak tartom. De ez már ne törvényelőkészítő munka legyen. A kormánynak megvan a felelőssége abban, hogy gazdasági és még további, a politikai intézményrendszerhez tartozó kérdésben nagyon fontos, sarkalatosnak, általunk nagyon fontosnak tekintett törvényeket készítsen elő és terjesszen be a parlament elé. Ha ezzel a pártérdekeket előtérbe állító — és ez igaz az MSZMP-re is, nemcsak az ellenzékre — magatartással és gondolkodással állunk neki mondjuk egy tőzsde- vagy értékpapírtörvénynek, amire szükség van, vagy egy államháztartási törvénynek, amire ismét szükség van, vagy azokhoz a megállapodásokhoz is többek között, amire Medgyessy Péter utalt, akkor mi itt végképp belecsúszunk a cseppfolyós, kezelhetetlen helyzetbe, és ráteszünk még egy lapáttal arra az ingatag államigazgatási hangulatra és államszervezeti elbizonytalanodásra, ami most már kézzelfoghatóan tapasztalható a központi államigazgatásban, [a] fegyveres testületeknél és hozzáteszem: a megyei államigazgatási, tanácsi apparátusban is. Ezt a pontot meg kell fogni. Innentől kezdve nincs hátrálás, mert ha az államszervezet válik kezelhetetlenné és az csúszik bele egy olyan álla1592