A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
Losonczi elvtárs 96 kérte, hogy a KB-tagságról való lemondásával értsünk egyet; én akkor azt javasoltam, hogy csak akkor döntsünk, ha jelen van. Az Elnöki Tanács elnöke volt, politikai bizottsági tag stb. Én akkor is úgy ítéltem meg, hogy nem egyéni dolog az, hogy valaki lemond a KB-tagságáról. Annak súlyos politikai kihatása van a pártra és a társadalomra. Az egy más eset volt, végül is nyugdíjas volt; de én utólag sem tartom helyesnek; nem akarok más szót használni, szóval illő lett volna személyesen ez előtt a testület előtt megindokolni. De az már elmúlt. Most két elvtárs, két szakszervezeti vezető mond le. Én meg szeretném kérdezni Nagy elvtársat is, meg Kovács elvtársat is, hogyan gondoljátok, és ez hogyan lesz bejelentve a közvéleménynek, hogy kérték és lemondtak, vagy lesz valami indoklás, magyarázat? Kell, hogy legyen. Én el [nem] tudom képzelni másképpen. Ez nem egy egyszerű munkakör. Ti hogyan látjátok mégis, ez a ti lemondásotok a KBtagságról most, ebben a jelen szituációban, miféle kihatással lesz a társadalomra és a pártra? Hogyan látjátok? Kérném, hogy mondjátok el, milyen következményekkel fog ez járni? Biztosan van, én is azt mondom, elrendeznivaló. Nagy meggyőződéssel mondom, mert tegnap a kormányülésen is már magam is szóvá tettem, de nem ismerem, nem is az én feladatom, hogy elmerülten foglalkozzam vele. Nagy elvtárs! A kormány ülésezett, akkor megtudtuk, hogy a Vasas Szakszervezet bejelentette a húsdologgal kapcsolatban a sztrájkot. Engem megdöbbentett, megmondom: ez ultimátum volt a kormánynak. [És akárhogy] töröm az agyamat, én nem tudtam megfejteni azóta sem, hogyan kerülhettünk ilyen helyzetbe. Nem lehet ezt valahogy normálisan megbeszélni? Miért nem vetetted fel itt a Központi Bizottság ülésén korábban, hogy kérem, így nem mehet a dolog, és így tovább. Én azért teszem fel a kérdésemet, mert megengedhetetlennek tartom, úgy ítélem meg, hogy rendkívül súlyos kihatása lesz. A magam részéről így látom. De jó lenne, ha ti is elmondanátok, hogyan látjátok. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Iványi elvtárs. IVÁNYI PÁL elvtárs: Tulajdonképpen Fejti György elvtárs javaslatát támogatnám. És arra kérném Nagy Sándor és Kovács László elvtársakat, ők is értsenek azzal egyet, hogy ne határozzon most a Központi Bizottság. Én tudom, hogy ma a politikai fronton dolgozóknak rendkívül alacsony az ingerküszöbe, és az is igaz, hogy olyan típusú, látszatra össze nem egyeztető dolgokat kell tudni kezelni a politikának, mint egy gazdasági racionalitás, egy rendkívül beszűkült mozgástér, és az a fajta szociális gondoskodás, amiről itt a Nyers elvtárs is szólt. Én úgy gondolom, hogy több nagyvonalúságra van jó értelemben és több kompromisszumkészségre van szükség. Ahhoz nemcsak egy MSZMP—SZOT, egy MSZMP—kormány— SZOT háromszögben, hanem általában is, a társadalomban, ha azt akarjuk, hogy érdemi megoldást találjunk, és ne teremtsünk olyan helyzetet, amely egy belső válságot tovább tud súlyosbítani. Azok a példák — és kirészletezhettem volna én is a hozzászólásom során —, amelyekre Nagy elvtárs utalt, úgy gondolom, hogy kezelhetők és majdnem biztos vagyok benne, hogy egy közvetlen SZOT—kormány megbeszélésen megoldást lehet találni. Én magam is úgy gondolom, hogy megoldást kell rá találni, és lehet megoldást találni. De az nem volna jó, ha az a fajta kölcsönös belátás akár a SZOT, akár az MSZMP vezetése részéről nem lenne meg, hogy minden szervezetnek megvan az önállósult baja, de a kölcsönös ráutaltságon [keresztül], ha még egymás gondjait is fokozzuk, az nem a megoldás felé vezet. Legalábbis meggyőződésem, 1525
