A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lyek többek között [sic!] egészen nevetséges kis dolgok is vannak, mint a szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védettségének kiterjesztése egy nyugat-európai mintára, amire manapság mindig hivatkozunk jogállamiság címszó alatt, vagy a már korábban kivívott tagdíj-adómentesség megőrzésére, ami Nyugat-Európában szintén gyakorlat a szakszervezeti tagdíjak esetén, vagy hogy más típusú példát mondjak: a jogsegélyszolgálat megszüntetésével kapcsolatos korábbi kormányzati álláspont részünkről történő vitatása egészen az üdültetési rendszer működésével összefüggő kérdésekig bezárólag. De nem akarom felsorolni mindazt, amiben azt kértük, hogy valamilyen módon érzékelhessük, hogy az MSZMP vezetése, ezekben a szakszervezetet rendkívül közelről érintő problémákban mit tud mondani. Nem jutottunk semmire, azt leszámítva, hogy bizonyos kétoldalú együttműködési kérdésekről szó volt a konkrét ügyekben, arra jutottunk, hogy vizsgálja meg a kormány, illetve majd korábban együtt a szakszervezetekkel beszéljék meg. És mindez a kormány közötti [sic!] vita, a ceglédi beszéd, amiben eddig én az MSZMP vezetői részéről csak egyetértést hallottam, legfeljebb úgy, hogy hát lehetett volna szebben mondani, de a tartalmával egyetértenek. Én ezekkel elvtársak, nem tudok egyetérteni, és a legnagyobb meggyőződéssel mondom, hogy mindezt együtt nem tudom képviselni. Nem tudom képviselni a kollégáim körében. Nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy a testületi tagságomat hogyan tudom összeegyeztetni ugyanezekben a kérdésekben vallott véleményemmel. A problémák száma tetszés szerint szaporítható lenne, de a késői időpontra tekintettel ezt nem teszem. Nyers elvtársnak jeleztük, hogy valamilyen ponton mindenképp az együttműködés rovására fog menni az a sorozatos kudarcélménye a szakszervezeti vezetésnek, hogy semmilyen támogatást, semmilyen konkrét kérdésben nem kap, véleményére nem kíváncsiak, szempontjait nem mérlegelik. Most egy kicsit eltúlzom persze az idő rövidsége miatt, de a lényeget tekintve ez a helyzet. Ezért jutottunk erre a döntésre, és én a mondottakat is nagyon komolyan véve, ami eddig elhangzott, változatlanul fenntartom a véleményemet, én nem tudom a központi bizottsági tagságomat ezzel a tisztségemmel összeegyeztetni, és kérem a Központi Bizottságot, hogy ezeket a szempontokat is mérlegelje, ne csak a másik részét a dolognak. Köszönöm szépen. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Fejti György elvtárs következik. FEJTI GYÖRGY elvtárs: Kedves Elvtársak! Azt ajánlom, hogy halasszuk el a döntést Nagy Sándor esetében mindenképpen. Tudniillik egy sor érdemi és mérlegelést igénylő szempont hangzott itt el, ugyanakkor egy munkának a közepén vagyunk, amit el kell végezni, erre mások is utaltak, és én is úgy gondolom, hogy a kongresszus előtt és a választások előtt nem sokkal, amikor elég sok törésvonal van jelen, ezeknek a számát nem lenne célszerű bővíteni. Tehát nem elvitatva bármelyik központi bizottsági tagnak azt a jogát, hogy fenntartsa ezt az álláspontját is, mégis moratóriumot ajánlanék, gondolkodást, és áthidalási lehetőséget egy nagyon súlyos és valóságos problémára. Tehát nem azt kérem, hogy vonja vissza Nagy Sándor ezt az indítványát, hanem azt javaslom, hogy most ebben ne döntsünk. Keressünk áthidaló megoldást a probléma feloldására; tudniillik a lemondása a problémát nem oldja meg. 1523