A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

is megfontolandónak tartom. És még egyszer javaslom, nem kétségbe vonva a mérlegelés alaposságát, hogy a két elvtárs fontolja meg a felmentési kérelmét. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Antalóczy elvtárs, tessék. ANTALÓCZY ALBERT elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az elmúlt év májusa óta ebben a pártban egy erőteljes tisztulás indult meg, azonban ma is tanúi lehetünk az utolsó hónapba lépve a kongresszus előtt annak, hogy igazán nem tudtuk kiizzadni magunkból azokat a platformokat, amelyek alapján esetleg egy pártszakadással is együtt járó átrendeződés is megindulhatott volna. Úgy vélem — valljuk meg őszintén, a mai vita is erősítette ezt sok oldalról —, hogy sajnos sok jel arra mutat, és ez nem túlságosan jó jel, azon kívül, hogy értelmes, érdemi és a tisztulást, a továbblépést segítő viták folynak, van egyfajta anarchia is, egy szétesettségi állapotot jelző helyzet is. Magam is mérlegeltem annak idején, amikor eljöttem Komárom megyéből, el kell mondanom azt is, hogy inspiráltak is ott néhányan arra, hogy mondjak le a KB-tagságomról. Megmondom őszintén, konzultáltam a vezetéssel, s úgy véltem, hogy a kongresszusig terjedő néhány hónap alatt talán más oldalról tekintve is, a helytállás ilyen értelemben is egy tisztességes dolog. Emlékszem arra az időre, amikor nem olyan régen a párt bizottságainak átalakítására került sor, szívem szerint hozzá akartam szólni, amikor Nagy elvtárs felvetette és el is rendezte velünk, hogy a mellettünk működő Gazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottság tagja lett a Sándor elvtárs, a szakszervezetek gazdasági titkára. Én ezt furcsálltam: akkor is jobbnak tartottam volna, ha Nagy Sándor elvtárs akkor mondja azt, hogy úgy véli, a szakszervezetek jövőbeni önállóságának erősítése szempontjából nem túlságosan jó az, ha ő központi bizottsági tag, minden további nélkül egyetértettem volna vele, és szívem szerint nagyon támogattam volna. Furcsállom viszont ezt, pont ebben a szituációban magam is, amikor köztudottan egy kicsit azon túl, hogy nyilván van e mögött a kormány—szakszervezet vita mögött valóságos helyzet is, én magam erre csak annyit mondanék, hogy egy normális világban — azzal nem egyetértve, hogy a sztrájk a megoldás —, a világon mindenütt egy természetes dolog, hogy a kormány és a szakszervezet vitatkozik, és mindenki a maga szempontjait tartja fontosnak, és mindenki a maga tömegei felé kíván lépni. A kormány az egész nép, a szakszervezet pedig a szakszervezeti tagság felé. Röviden csak annyit mondanék, én magam is úgy vélem, hogy egy hónappal a kongresszus előtt, aki teheti még és mérlegelheti, nem lenne jó, ha ilyenfajta lépésekkel is kifejezésre juttatnánk azt, hogy ez a Központi Bizottság még a kongresszusi előkészítés finisében is egy szétesettségi állapot felé mutat. Köszönöm. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Nagy Sándor elvtárs. Megkérdezem azért, ki kíván még hozzászólni, van-e észrevétel? Nincs. Köszönöm. NAGY SÁNDOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Azért örülök Antalóczy elvtárs hozzászólásának, mert így alkalmam van még nagyobb nyomatékkal arra irányítani a figyelmet, hogy én ezt a kérdést soha nem a személyes nézőpontomból mérlegeltem. Éppen amit elmondott, pontosan arról van szó. A jelenlévők előtt köztudott, hiszen ez hónapok óta folyik, sőt tulajdonképpen az én SZOT-főtitkárrá történt megválasztásom óta,

95 hogy a sajtóban is megkérdőjelezik a KB-tagságomat. Erre a dologra mind a nyilvánosság előtt, mind fórumon mindig azt válaszoltam, és ezt így is gondoltam, ha én így nem vagyok jó a szak1521