A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ezt dokumentumok bizonyítják, amelyek hitelességéhez nem férhet kétség. Az Állambiztonsági Bizottság irattárában 369 993. sorszámmal nyilvántartott anyagokat egyik munkatársunk megtekintette, s egy részüket a szovjet fél másolatban átadta. Mint ismeretes, Nagy Imre 1929 végén érkezett a Szovjetunióba a Kommunisták Magyarországi Pártjának II. kongresszusára. A párt határozata alapján 1930-ban a Szovjetunióban maradt. Megérkezését követően többször igyekezett kapcsolatot teremteni az OGPU-val. 1930. szeptember 4-én írásbeli kötelezettséget vállalt az együttműködésre. Az OGPU rövid ideig használta ügynökként, majd 1930 végén a kapcsolat megszakadt; 1933. január 17-én az együttműködés megújult. Nagy Imre személyi anyaga végén saját kezével az alábbiakat írta: kötelezem magam, hogy az OGPU-tól kapott megbízatásokat teljesítem, s azokat, illetve az OGPU-hoz fűződő kapcsolataimat titokban tartom. A titok megsértése esetén az OGPU bizottsága előtt felelek tetteimért. Jelentéseimet Vologya névvel írom alá, Vlagyimir Josif Vovics Nagy. Itt van az okmány egyébként az asztalon. Az állambiztonsági szervek ezt követően ügynöküket magyar és más országok emigránsai körében információ gyűjtésére használták. Munkáját nagyra értékelték. Egy NKVD-jellemzés kezdeményező ügynöknek nevezi, egy másik 1933-ban kelt értékelés azt emeli ki, hogy Vologya — idézem — a munkája iránt nagy érdeklődést és kezdeményezőkészséget tanúsít. Anyagi ellenszolgáltatást nem kapott. 1938-ban az NKVD egyik vezető munkatársa így ír, idézem: Vologya mindig értékes anyagokat adott a magyar politikai emigrációhoz tartozó személyek szovjetellenes tevékenységéről. Nagy Imre 1938. június 30-i keltezésű, saját kezűleg írt önéletrajzában maga is minősítette tevékenységét, idézem: „Hosszú ideje tisztességesen és odaadóan együttműködök az NKVD-vel, a népellenség minden fajtájának megsemmisítéséért vívott harcban." A dokumentumok alapján az is megállapítható, hogy Nagy Imre jelentései alapján több magyar, német és más nemzetiségű kommunistát ítéltek el szovjetellenes terrorista, ellenforradalmi, trockista tevékenységéért. Szovjet részről jelezték, hogy az irattári anyagok feltárása folytatódik, de a már most rendelkezésükre álló anyagok között is erre vonatkozóan több bizonyíték található. Az NKVD operatív jelentései szerint Nagy Imre részt vett az „agrárszakemberek", a „javíthatatlanok", a „kárhozottak agóniája", a „restaurátorok" elnevezésű ügyek feltárásában. Matuszov, a belső elhárítás egyik vezető munkatársa jelentése szerint: „Vologyán keresztül feltártuk és megsemmisítettük az »agrárszakemberek« elnevezésű ellenforradalmi csoportot." Merkulov belügyi népbiztoshelyettes 1941. júniusában a következőket jelentette Malenkovnak, a párt egyik vezetőjének: „Vologya — idézem — született 1896-ban Kaposvárott, magyar, a Szovjetunió állampolgára, 1918-tól a bolsevik párt tagja. 1937—38-ban számos jelentést küldött Farkas és Vágó szovjetellenes tevékenységéről. További jelentései alapján letartóztattuk és elítéltük Manuelt, Lubarszkijt, Dubrovszkijt, Barost, Krámert, Madzsart. Vologya adott jelentést a most letartóztatott Steinberg, Stuke, Sugár, Polacsek, Karikás szovjetellenes tevékenységéről is." A dokumentumokban megszólal maga Nagy Imre is. Előbb 38 olyan emberről állít össze saját kezűleg írt listát, akikkel — idézem — „a forrás szükség esetén baráti viszonyt tud létesíteni". Egy későbbi listán 1939. áprilisában már 150 név szerepel. Közöttük csak az ismertebbeket említem: Andics Erzsébet, Balázs Béla, Bérei Andor, Varga Jenő, Gábor Andor, Lukács György, Szántó Zoltán, Münnich Fe1516