A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

számot kell adni. Az általa kívánt siker hangsúlyozása ebben a helyzetben, az országnak ebben a válságos állapotában úgy gondolom, hogy abszurd és bizarr lenne. Nem jelenti ez azt, hogy meg kellene tagadni a múltunkat, azt el kell ismerni, de inkább a sikerpropaganda, meg a sikereink hangsúlyozása helyett éppen a válságból kivezető út eszköztárának hitelességét, valódiságát, az abban való bizalom érdemességét kellene kidolgoznunk és az emberek gondolatvilágában elhelyeznünk. Befejezésül a párt tömegbázisáról szeretnék szólni. Nyers elvtárs erről beszélt, ezért nekem erről nagyon kevés mondanivalóm maradt. Korábban azt hittem, hogy Nagy Imre elvtárssal vitatkozva erről valamivel többet mondhatok. Mi itt ebben a teremben sokan vagyunk, akik nem annyira zaklatott légkörben élünk, mint ahogy ezt a terem hangulata tükrözi, meg ahogy a nagyvárosok hangulata tükrözi. Rengeteg feszültséggel terhes az élet nyilvánvalóan a megyékben is, a mezőgazdasági, élelmiszer-gazdasági túlsúllyal rendelkező megyékben is, és mégis valamivel konszolidáltabb. Éppen ezért, mivel nekünk kevés nagyüzemi munkásunk van, én azt vallom, hogy a párt szilárd bázisa a nagyüzemi parasztság, szilárd bázisa a népességnek az a rétege, amelyik nem kíván radikális változásokat. Irtózik azoktól, mert van féltenivalója. Azt hiszem, hogy ha az MSZMP, ez a Központi Bizottság az általa nemrégiben elfogadott agrártéziseket

89 nem engedi, hogy malaszttá váljon [sic!], mint oly sok határozata, hanem azt elevenné teszi, és vidékbarát, időskorosztály-barát, parasztság-barát politikát folytat, akkor jelentős tömegbázisa lesz, és nem remény nélkül indul el a választásokon. Köszönöm a türelmet. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Katona Béla elvtárs következik. Ő az utolsó, megkérdezem kíván-e még valaki szólni. Nem. KATONA BÉLA elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Hajói emlékszem, Huszár elvtárs tette fel ezt a kérdést úgy magának, hogy vajon tényleg kellőképpen fölkészültünk-e mi a kongresszusra, vagy jó ütemben van-e a kongresszusi felkészülés. Én azt hiszem, hogy magában a technikai részében igen, a tartalmi részében nem vagyok biztos, jó lelkiismerettel nem mondanám, szerintem még nem. Én azért azt tapasztaltam az elmúlt hetekben is, hogy az érvek tiszta csatája helyett, amely egy jelentős változáson átmenő pártban a legfontosabb kéne hogy legyen, még mindig nagyon sok a személyi harc, a torzsalkodás. Es azt is tapasztalom, hogy mint az elmúlt egy évben folyamatosan, a Központi Bizottság asszisztál ehhez, s ezt én megértem, mert én magam is így vagyok, hogy nem tartom magam hitelesnek, mint a Központi Bizottság tagja, és gondolom a többi tag is így van, hogy ebben a változó időszakban mi beleavatkozzunk most ezekbe a dolgokba. Ez most már ott marad a kongresszuson, de ennek tudatában kell készülni a kongresszusra, hogy ott ezek a kérdések bizony eldöntésre kell hogy kerüljenek. Én épp ezért azt szeretném javasolni, múltkor is tettem halványabban egy ilyen javaslatot, hogy lehetőség szerint — miután hallottam, hogy még háromszor akar a Központi Bizottság ülésezni — nem javaslom, hogy ülésezzen még a Központi Bizottság. Nem hiszem, hogy az újjáalakuló párt programnyilatkozatát ennek a Központi Bizottságnak kell valóban kidolgozni. Meg vannak választva a küldöttek, elvtársak, én jobbnak tartanám, hogyha a küldöttekből választanánk egy olyan csoportot, amely az új feladatokat már véglegesen átnézné, és ők terjesztenék a kongresszus elé. Egy feladatunk biztos van, és elkerülhetetlen, hogy amikor azt az anyagot hagy1502