A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kérem, hogy amit itt elfogadtunk az egyházakkal, a vallással kapcsolatban párton belül, ez értelemszerűen a hadseregben az eddigi felfogásunkat kell módosítsa, nemcsak a párttagságra, hanem mi kivetítettük a tisztre, és korlátoztuk egy csomó dologban, azt meg kell változtatni [sic!]. Nem arról van szó, hogy a hadseregen belül visszahozzunk ezt vagy azt. Ennek nagyon konkrét oka volt; elfogadtuk a honvédelmi törvényt

75 a parlamentben, ami annyira sikerült, hogy most a FIDESZ-t a hideg kileli, hogy ilyen kevésre zsugorodott a polgári szolgálatosok száma és egyéb. És most támadnak szépen, jócskán, de ezt azért kibírjuk, csak egymást ne bántsuk. Paskai a nyáron — amikor szabadságon voltam — írt egy levelet,

76 hogy július 31-ig be kell jelenteni, ha fegyver nélküli szolgálatot kér valaki. Ezt levél útján nem lehetett volna, felborít mindent, ha egy katolikus egyházzal elkezdünk vitatkozni. Akkor megbeszéltük, hogy a legjobb — biztos csodálkoznak —, ha én elmegyek. Legteljesebb egyetértésre jutottunk minden egyéb más dologban is. A többi egyház is egyetértett, és elhárítottuk ezt a problémát, de nem lesz a hadseregben sem vallásos szentelés, sem ilyesmi. Azt persze nem tilthatjuk meg, hogy az imakönyvét vigye a katona, és a szekrényben tartsa, és este az ágyában imádkozik. (Grósz elvtárs: taggyűlés helyett tarthatnátok istentiszteletet.) Nem fogunk tartani istentiszteletet. Elvtársak, elnézést, ha hosszabb voltam. Én ezeket szükségesnek tartottam elmondani, és magam is azért hozzáteszem, hogy sok az aggodalom a katonák körében is. Nő az aggodalom, nem tudom elhallgatni végül, hogy nem tudunk megbirkózni ezzel a fantasztikus uszítással, ami folyik, és ehhez ténylegesen állami eszközöket is igénybe vesznek ellenünk. Én értem, törvény van, nem fogunk régi eszközökhöz nyúlni, de ha ennyire mindennek [sic!] szemet hunyunk, akkor ez valóban kudarc. Köszönöm. GRÓSZ KAROLY elvtárs: Köszönöm. Kovács László elvtárs következik, utána Berecz János elvtárs. KOVÁCS LÁSZLÓ

77 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az időre is tekintettel, valamit azért, ami a szakszervezetre vonatkozott, egyetértek Nagy elvtárssal, és nagyon sok dologban Katona Imre elvtárssal. Érdekességként, de aggodalom tölt el, hogy egy zárt egységen belül, amit Kárpáti elvtárs most elmondott, ilyen gondok, problémák és kilátástalanságok vannak, akkor mit lehet megélni napról napra egy olyan üzemben, egy olyan vállalatnál, ahol állandóan a bizonytalanság tényezője lebeg az emberek feje felett. Én arról szeretnék szólni csupán a ICB-társaimhoz, akik, úgy gondolom, mindennap megélik azt az iszonyú aggodalmat, szembesítést és számonkérést, aminek csak részben vagyunk okai. Szeretnék emlékeztetni most a választás sorozatában — értem alatta a szakszervezeti választásokat, és értem alatta a párt-küldöttértekezleteket, mert jó néhány helyen részt vettem — számon kérik, minek vagy ott, mit csináltál, mit tettél az érdekünkben, semmit nem tapasztalunk. Bizony elgondolkoztat. Egy esztendővel ezelőtt pontosan augusztusban mondtam el itt a központi bizottsági ülésen, hogy milyen komoly gondok feszítenek Mecseken, nincs előkészítve az ún. szerkezetátalakításnak nevezett bányabezárás. Augusztus 23-án bekövetkezett a tragédia, és azóta sem tudtuk pontosan az emberekkel megértetni a jövőjüket, a helyzetüket, a biztonságukat.

78 A kongresszusra készülve sokan fölvetették, és ma minden párttagban az vetődik 1482