A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

akarja észrevenni, és nem fogadja el, akkor az átalakult pártot fogja megverni a választásokon. Én ezért egyetértek Németh Miklósnak azzal a gondolatával, hogy mi megegyezhetünk a párton belül a legszélesebb körben is, ha utána együtt söpör el minket a társadalom, a nép. Nem lincseléssel — mert azt hiszem, egy szűk, hangos, durva kisebbség az, amelyik durva antikommunizmussal lép fel —, hanem kulturáltan, demokratikus módon, választásokkal fognak minket kiseprűzni. Én azt hiszem, ha mereven ragaszkodunk a munkahelyi szervezetekhez, a minél tágabb egység elvéhez, gondolatához, akkor mi mondhatunk akármit a magyar társadalomnak, mert ne legyen kétségünk, a dokumentumainkat nem fogják elolvasni, a szavunknak nem fognak hinni, hanem apró jelekből, apró üzenetekből fogják a következtetéseket levonni. Én így gondolkodom a munkahelyi jelenlét kérdésében, ennek megfelelően azt a felfogást támogatom, amit az MSZMP tárgyaló delegációja a háromoldalú asztalnál is felvetett. Természetesen a Központi Bizottság döntését, állásfoglalását elfogadom ebben a kérdésben, ha ezzel ellentétes, akkor is. Egyet azonban fontosnak tartok. Ha ezzel ellentétesen dönt a Központi Bizottság, akkor sem lökhetjük az MSZMP tárgyaló delegációját olyan helyzetbe, hogy látványosan kelljen visszavonulnia. Én nem tudom megítélni, hogy hibázott, vagy nem hibázott, mert nem voltam ott, amikor a mandátum megfogalmazódott, ha hibázott, akkor ezt ki kell mondani a Központi Bizottságnak belül, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mi most már választásokra készülünk, és a választásokra készülésben kifelé a lehető legnagyobb szolidaritást kell mutatnunk egymás iránt, menedzselnünk kell egymást, jelöltjeinket különböző posztokra. Ennek megfelelően tehát, ha változtatni is kell a véleményen, azt próbáljuk meg szövegmódosítással, vagy egyéb módon, és ne látványos visszakozással megvalósítani. Köszönöm szépen. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Kárpáti elvtárs következik. Utána Kovács László elvtárs. KÁRPÁTI FERENC elvtárs: Kedves Elvtársak! Tulajdonképpen egy hónap van hátra a kongresszusig. Én úgy gondolom, hogy a mai központi bizottsági ülésnek erre kell a figyelmét koncentrálni. Mit tudunk ez alatt a rövid idő alatt végezni, és mit tartunk a legfontosabb kérdésnek, vagy mit kell hogy tartsunk. Van az a terv, hogy a kongresszusig ilyen üléseken mi kerül napirendre, az szerepel benne, hogy szeptember 25-én tárgyalja meg itt a Központi Bizottság a programnyilatkozatot, annak ismeretében, hogy a párttagság hogyan vélekedett róla. Mindjárt mondanám, tudom, hogy 25-ig sem kerül birtokába a Központi Bizottságnak, hogy széltében a pártban mi lesz a vélemény. Azért nem, mert az értekezletek zöme lement, amikor megkapták. Ezért azt javaslom, hogy hozzuk előbbre, tehát egy előző KB-ülésre, 12-én van azt hiszem. Én az egyik leglényegesebb kérdésnek tartom, ha már úgy sikerült az előkészítés, hogy a Központi Bizottság megtárgyalása nélkül adtuk ki vitára, ez is elég furcsa, valószínű azért van, mert az idő sürgetett, nem, mindenesetre előbb fognak véleményt mondani széltében a pártban, mielőtt itt a KB megtárgyalta volna, pedig mégiscsak ez a programnyilatkozat ott van a kiküldött anyagban, valamikor a jövő év, nem tudom mikorra volt megtervezve, annak idején, amikor még olyan nagyon ütemes, nyugodt valaminek láttuk a májusi pártértekezlet után ezt az egész menetrendet. A párt számára meghatározó, hogy ez a programnyilatkozat mit tartalmaz. 1478