A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

akarunk, mely a munkásosztály hagyományaira épül, baloldali jellegű, tömegpárt, a dolgozó nép széles rétegei érdekeit képviseli, a közösségi tulajdonra épít. Mindez nem azt jelenti, hogy nem akarjuk a párt megreformálását, hanem azt jelenti, hogy a korábbi eredményekre építve, a hibákat feltárva, új típusú pártra van szükség, mely a munkásosztály érdekeit képviseli. A párt reformja az átszerveződést, az átrendeződést feltételezi, nem pedig a szétesést. Végezetül szeretnék szólni a küldöttek választásáról. Tudvalevő, hogy a központi bizottsági tagok szavazati joggal vesznek részt a kongresszuson. Ebben a helyzetben a központi bizottsági tagok közül többen is visszaléptek a jelöléstől, és nem tartottak igényt arra, hogy jelöljék őket a helyi területeken, a helyi pártszervezeteknél. Ugyanakkor látható jelei vannak annak, hogy például az Elnökség tagjai is, és több megyei első titkár jelöltette magát, és kongresszusi küldöttként vesz részt a kongresszuson. így kialakulhat egy olyan szituáció, hogy a Központi Bizottság tagjainak megköszönik a jelenlétét, és egy bizonyos része fog csak részt venni a kongresszuson. Itt a javaslatom az volna, lehetne korlátozni a központi bizottsági tagok szavazati jogát több kérdésben, például a működési idejük alatt a politikai munka értékelésénél. Erre van példa, például a Jugoszláv Kommunista Párt történetében is volt a kongresszuson ilyen. Tehát azt ajánlom, hogy a Központi Bizottság ajánlja fel a kongresszusnak, hogy miben korlátozza a nem küldöttként részt vevő KB-tagok jelenlétét, szavazati jogát a kongresszuson. Tisztelt Központi Bizottság! Húsz éve, hogy beléptem az MSZMP-be, én ennek a pártnak kívánok tagja maradni, de olyan pártot feltételezek, ami a reformok útján meg tud újulni, rendezni tudja sorait, és a munkásosztály gyökereire épít. Köszönöm szépen. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm. Fabriczki elvtárs következik, utána Nagy Imre elvtárs. FABRICZKI ANDRÁS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Gondolom valamennyiük számára nehéz feladatot jelentett először megszólalni ezen a fórumon. Van, aki még emlékszik rá, van, aki talán már nem, nekem nehéz a megszólalás, s nem csupán az elsőség miatt, hanem azért is, mert úgy gondolom mindnyájunk vállán nyomasztó terhek vannak ezeken az üléseken. Olyan terhek, amelyek felelősséget jelentenek pártunk jövőjéért, és talán nem tűnik túlságosan nagy dolognak, ha azt mondom, ezen messze túlmutató felelősséget is viselünk. Én azokkal értek egyet, akik a vitában is kinyilvánították, hogy a radikális reformok hívei, a radikális reformoké, a mi mozgalmunk társadalomképében, szocializmusról alkotott felfogásában, pártunk jellegében, működésmódjában, alkalmazott módszereiben, tulajdon- és elosztási viszonyokban, s nem folytatom a sort, hiszen ismerjük mindnyájan ezeket. Azonban, ez az álláspont — úgy gondolom — mély belső meggyőződésen alapul, s nem illúziókon, hogy tudniillik ezt most majd bárkinek is bárki honorálni fogja. Nem hiszem, hogy az előttünk álló választásokon a párton belüli nézetkülönbségek, más pártokkal való viszonyunkban lényegi differenciáló tényezőt jelentenének. Úgy gondolom, hogy pártunk perspektivikus helye, szerepe a demokratikus magyar közéletben az, ami most megalapozható, s megalapozandó e kongresszus munkája által. Az ezért folyó küzdelemben, pártunk helyéért folyó küzdelemben viszontgesztusokra külső erők részéről ne számítsunk. Értékeket vállaló, modern, 1473