A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Hozzáteszem, hogy én értem azt a szituációt is, ahogy a Harmadik Oldalt sok esetben kezelik, hogy nem tekintik egyenrangú tárgyaló félnek. Szeretném itt én is kijelenteni, hogy a Harmadik Oldal, benne mondjuk a Hazafias Népfront, asszisztencia szerepre nem hajlandó vállalkozni, ennek nincs értelme, hogy asszisztencia szerepre kényszerítsék. Én igen, én nagyon fontosnak tartom, hogy jó idegrendszerrel kell leülni a tárgyalásokon, és ugye ebben azért nehezen lehet tűrni a megalázó, pikírt megjegyzéseket. Tudom, hogy ezt tűrni kell és tárgyalni kell, de akkor is nagyon nehéz ez, jó idegrendszerre van szükség. Ezt hadd folytassam úgy, hogy örülnék neki, ha a SZOT felülvizsgálná álláspontját és — nem azt, hogy feltétel nélkül, értem a Nagy Sándor elvtárs álláspontját — visszatérne a politikai egyeztető tárgyalásokhoz. Már csak azért is, mert az nem járható út, hogy a gazdasági és szociális tárgyalásoknál a SZOT jelen van, a politikainál meg nem. Mi több, a Harmadik Oldal szóvivői szerepét tölti be a gazdasági, szociális kérdéseknél. Azt is hozzá kell tenni, hogy a Harmadik Oldal meggyengül, ha a SZOT kivonul. Nem hiszem, hogy ez érdeke az MSZMP-nek. Akkor is, ha nagyon sok kérdésben tényleg szuverén módon alakítja ki az állásfoglalását és nem egyeztet, nem is tartja szükségesnek, hogy egyeztessen az MSZMP delegációjával, egymással egyeztetnek. Tényleg, érdemben önálló, szuverén tárgyaló félként jelenik meg. Hadd tegyem hozzá a következőt is: az a gondolat, hogy a tárgyalások tapasztalatai alapján föl kell állnia a tárgyalásoktól, a Népfront Ügyvezető Elnökségében is felmerült, ezt a hangulatot mi leszereltük és azt mondtuk, hogy — így foglalt állást végül is az Elnökség — mindaddig, amíg van egy cseppnyi reményünk a tárgyalások befolyásolására, vagy van reményünk, hogy hozzá tudunk járulni a konszenzus kialakulásához, addig részt veszünk, ha ez a reményünk a nullához közeledik, akkor világos, hogy a Hazafias Népfront úgy fog dönteni, hogy feláll. Ezt komolyan mondom, hogy nem szolgálná a közmegegyezés ügyét. Ennyit tehát a kerekasztal-tárgyalásokról. En nagyon fontosnak tartanám persze azt a másik kérdést is, hogy a politikai tárgyalások mellett gyorsuljanak fel a gazdasági-szociális kérdésekben a kerekasztal-tárgyalások. Leült [sic!] és ez fájdalmas és szomorú számomra, nem lehet csak az egyik oldalon konszenzusra jutni, és a másik területen pedig tulajdonképpen nem tárgyalni egymással. Én fontosnak tartanám tehát, hogy itt felgyorsítsuk a folyamatokat. A Harmadik Oldal e tekintetben egységesen ezen a véleményen van. Köszönöm a figyelmüket. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm. Lenkei elvtárs következik, utána Fabriczki András. LENKEI CSABA elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Mielőtt a hozzászólásomat elmondanám, engedjék meg, hogy egyetértsek Katona elvtárssal, hiszen teljes egészében hasonló a hozzászólásom, illetve területi pártbizottsági ülésen is hasonló vélemények hangzottak el. Négy hónappal ezelőtt kaptam megbízatást a KB-tagságra mint fizikai dolgozó. A májusi KB-ülésen hozzászólásaimban tolmácsoltam a környezetemben lévő munkások véleményét a párt akkori állapotáról. Az eltelt idő tapasztalatai, a kialakult politikai viszonyok, valamint az, hogy a Salgótarjáni Síküveggyár Pártbizottsága felkért, hogy tolmácsoljam álláspontjukat, hozzászólásra késztetett. A júliusi KB-ülésen mélyreható vita volt, ez után a vita után a párt szétesését megakadályozva, a vezetésben kompromisszum jött létre. Akkor, valamint a kongresszust előkészítő szakaszban azt hittem, hogy a párt újjá fog szerveződni, és az 1471