A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Végül rendkívül röviden, úgy gondolom én sem kerülhetem meg azt a problémát, ami itt fölmerült, és amire Németh Miklós elvtárs is utalt, hogy válaszolni kell rá. Én nem terveztem ehhez a kérdéshez most hozzászólni, más témakör kapcsán igen, de most röviden én is elmondom a véleményemet. Azt gondolom, van annak jelentősége, hogy a levél mikor érkezett, a telefonon mi hangzott el, én ebbe nem akarok belemenni. A dolog lényegét tudniillik nem ebben látom. A dolog lényegét abban látom, hogy egy egyre nehezebb, egyre indulatosabb, egyre feszültebb helyzetben ez a szakszervezet nem azt a reagálást választotta, hogy majd lesz valahogy, majd spontánul megnyilvánul ez az elégedetlenség, hanem — igaz nagyon rövid idő alatt — nagyon gyors döntést hozva adott egy szervezett keretet ennek a dolognak, úgyhogy ebből sehol sem politikai, sem számottevő, megfogható gazdasági kár ebben az országban nem származott. Lehetett volna azt is választani, hogy lehet, hogy nem annyira elégedetlenek az emberek, lehet, hogy rosszak a mi információink, majd spontánul elrendeződik, majd mindenki választ olyan formát, amilyent akar. Mi nem ezt tettük. Egyébként azért sem ezt tettük, mert mióta sztrájktörvény van Magyarországon,

71 azóta a szakszervezeteknek azon is őrködniük kell, hogy a dolgozó kollektívák akaratuk ellenére, vagy tudatlanságból ne merítsék ki a jogellenes sztrájk fogalmát. Ezt szintén csak zárójelben említem meg. Én a probléma lényegét abban látom, hogy amikor részünkről ez a nyilatkozat megtörtént, akkor azt gondolom, lett volna még idő értelmesen szót váltani erről az egész ügyről, és még ezt a félórás sztrájkot is le lehetett volna fújni. Viszont, ami a sztrájkot illeti, lehet sok szempontból vizsgálni, például úgy, hogy eredményes, vagy eredménytelen. Például úgy, hogy indokolt, vagy indokolatlan, úgy, hogy jogszerű, vagy jogszerűtlen. És erről kinek-kinek — azt gondolom — meglehet a véleménye. Mi nem azt nehezményeztük Németh elvtárs véleményéből, hogy nem értett egyet a sztrájkkal, én szerény ismereteim között, alig tudok számon tartani olyat, amikor kormány, kormányfő egyetértőleg nyilatkozott volna a sztrájkmegmozdulásról. Ebben tehát én nem találok semmiféle természetellenest. Mi azt nehezményeztük és nehezményezzük változatlanul, hogy oda nem illő, szervezetet, embereket, érintetteket minősítő kitételek hangzottak el. Ez azonban mind olyan persze, amin az ember megütközhet, de még mindig nem az igazi probléma. Én a dologban a politikai kárt ott látom, hogy közvetve a miniszterelnök — és én nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy az MSZMP [Elnökségének! tagjáról van szó — alternatív szerveződések létrehozására buzdított. Ez teszi fel bennem azt a kérdést, hogy ezek szerint az MSZMP-nek az az irányvonala, hogy minél több alternatív képviselet jöjjön létre Magyarországon? Az érdekegyeztetési mechanizmus működése kétségkívül elavult. Mindenféle szempontból reformokra szorul. Az azonban nem a mi dolgunk, ezt én a legteljesebb mértékben sem vállalom, hogy úgymond mi egyezkedjünk a különböző alternatív szervezetekkel. Kérem szépen, lehet, hogy az én ismereteim nagyon sok mindenben hiányosak, de kérem a Tisztelt Központi Bizottságot, hogy e tekintetben tételezze föl, hogy az ismereteim helytállóak. Azokban a modellekben, ahol sok szakszervezet működik, ott persze különféle formációk vannak, de a különböző szakszervezetekkel a különböző munkáltatók, érdekképviseletek, kamarák, meg kormány külön-külön egyeztetnek és léteznek persze ernyőszerű összefoglaló [egyeztető] mechanizmusok is. 1468