A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Félegyházán csak egy telefonügyeletes volt, aki várta a jelentéseket. Mi ez? És most megint reformgyűlést hirdetnek. Eddig ezek a reformgyűlések a következőkre voltak jók: egyrészt, hogy önmagunkat ijesztgessük, vagy minket ijesztgessenek azzal, hogy pártszakadás lesz. Ez a kecskeméti reformgyűlésen volt, aztán Szegeden hirdették a pártszakadást, és most a Népszabadságban olvasom, hogy lehet, valami szocialista alakulás lesz Kecskeméten.

65 Mi szükség van nekünk az ilyen reformerekre, akik csak a párton belüli ellentétek szítására alkalmasak, de arra nem, hogy harcot hirdessenek, hogy vezessék a harcot. Valahol feláll három fiatal, [vagy középkorú, mindegyJ, három reformer, elkiáltja magát, hogy reform, akkor halálra ijedt mindig a párttagság egy jó része. Bocsánatot kérek, azért valamit tenni kellene, 3-án lesz a legújabb kecskeméti reform [úcl], azt hiszem. Meg kellene nézni ezeket a reformereket, akik összehívták, szervezik, hogy kicsodák ezek, mit csinálnak. Ezt arra mondtam, hogy jobboldal is van. Akik nem a pártegységért dolgoznak, nem a szavazók megnyeréséért, azokra nincs nekünk szükségünk, akármilyen jó nevű emberek. Néhány dolgot az előterjesztésekhez. Pozsgay elvtársnak az ismertetése a tárgyalások menetéről nagyon érthető és világos volt. Tudjuk, hogy a harc nagyon kemény, persze hozzá kell tenni, hogy minél kevésbé vagyunk mi kemények, és hátrálunk, annál többet kell harcolnunk. Hogy nincs megegyezés néhány kardinális kérdésben, igen, én is azokhoz csatlakozom, akik mondják, hogy mindenáron megegyezés nem kellene, mert vannak dolgok, amik beérnek. Ijesztgetni se hagyják magukat a tárgyaló elvtársak. Én nagyon sajnálatosnak tartom a SZOT kivonulását. Meg kell mondanom, hogy én nem értek egyet a SZOT-tal, nem értek egyet annak dacára, hogy öregebb szakszervezeti tag vagyok, mint Nagy Sándor életkora, ismerem a szakszervezeti mozgalmat, sok funkciót töltöttem be különböző szinteken, a bizalmitól kezdve. Tudom azt, hogy amit ők kérnek, hogy testületi delegálás

66 legyen, sehol Európában nincs ez. Nem is lehet. Nem lehet azért, mert a testület az nem párt, és képviselőt választani párt soraiból, párt égisze alatt lehet. És ha megnézzük az angol Munkáspártot, akkor az angol szakszervezetek a Munkáspárt égisze alatt lesznek képviselők stb. Sajnálatos, hogy pontosan olyan követeléssel állnak elő, ami nem teljesíthető énszerintem. És távol tartják magukat, ami abszolút helytelen és elvtelen. Néhány szót én is szeretnék mondani — sokan beszéltek már róla — az üzemi pártszervezetekről. Kedves elvtársak, a munkásmozgalom alapja az üzem. Mindig az is volt. Üzemből kivonulni végzetes hiba. Azzal már megpróbálkoztunk, az úgynevezett regisztrált párttagokkal — erről már a múltkor szó volt —, hogy az üzemből jelentkezzenek a területi pártszervezetnél, ott is nyilvántartják, útközben ezek a párttagok elvesznek. Nekem azt mondja az egyik elvtárs, üzemi dolgozó, hogy nézze Veres elvtárs, én mit csináljak? A munkából este hazamegyek, megvacsorázok, akkor van nekem kedvem elmenni a területi pártszervezetbe még? Nincs. És nem is mennek el. Tehát az üzemeket meg kell tartani. Hogy* mi módon, azt ki kell dolgozni jól, de az üzemi munkásokra nekünk szükségünk van. Ugyanez vonatkozik a pártvagyonra is. Én messze tiltakozom, hogy a pártvagyont elkótyavetyéljük, mert a pártvagyon a párttagság tagdíjaiból jött létre, halmozódott fel, megjegyzem, hogy a pártnak volt valami objektuma a felszabadulás előtt is, az illegalitásban is. Ne adjuk oda, mert ezért a párttagság, az üzemi párttagság különösen meg fog sértődni. Alkotmánymódosítás. Elvtársak! Én nem akarok több kérdéssel így foglalkozni. 1462