A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Lenne egy felvetésem, ami tulajdonképpen — hajói emlékszem — a kecskeméti reformkörnek a javaslata volt, jó néhány közismert ember, Ágh Attila, Gombár Csaba [sic!]. Én azt javaslom, a Központi Bizottság gondolja át ezt a kérdést, mert a Központi Bizottság tagjai közül jó néhányan megválasztott küldöttek, tehát itt átfedés van, és van hely, hogy tanácskozási joggal meghívni őket [sic!], illetve a kongresszus döntse el az ő mandátumakat. Én magam ezt a kérdést támogatom, megtárgyalásra ajánlom. A háromoldalú tárgyalásokról a következőt szeretném elmondani. A tárgyalások ma is folynak, nem szakadtak meg, én ezt eredménynek tartom. A tárgyalások eredménye elfogadható, az MSZMP érdekeinek képviselete, ha maradéktalanul nem is, de kompromisszumok árán, úgy tűnik, eddig sikerül. A pártvagyon kérdésében elfogadom a javasolt mértékű ingatlan átadását a kormány számára, azzal a kikötéssel, hogy a megmaradó semmilyen alku tárgya nem lehet, csak a tagságnak tartozunk elszámolni vele. A tárgyalások menetét figyelemmel kísérve egyértelmű, az, hogy az ellenzék folyamatosan obstruál, ha teheti, én azon csodálkoznék, ha nem ezt tenné. A kérdés, hogy meddig, és milyen kérdésekben tehetik ezt. Az ő céljuk nyilvánvalóan ugyanaz, mint a mienk, a saját pozíció erősítése és a másikénak a gyengítése. Most én hol látom a problémát? Ott, hogy [ha] az MSZMP valamilyen kérdésben leblokkol, akkor az van, hogy az MSZMP veszélyezteti a békés átmenetet. Ha ők teszik ugyanezt, akkor ők nem engedhetnek, mert ők a nemzet érdekében tárgyalnak a hatalommal. Szóval ez nagyon érdekesen van megközelítve, és mindezt nagyon jól adják elő. Tehát szerintem úgy lehetne oldani ezt a helyzetet, hogy a konfliktushelyzetekről ne csak az ellenzék beállításában, hanem az MSZMP tálalásában is értesüljön a közvélemény. Én ezt elsősorban a tárgyaló csoport tagjai feladatának tartom. Nyilvánvaló, hogy ők vesznek ebben a dologban részt, tehát a konfliktushelyzetek kialakulásáról a legjobb tájékoztatást ők tudják adni a közvélemény számára. Munkahelyi pártszervezetekről: a hétfői tárgyalásokról adott tudósítás reakciója elég változó volt. Mindenesetre a félreértés tisztázódott, ez számomra megnyugtató. Még megnyugtatóbb az az alternatív javaslat, amit Kilényi elvtárs elmondott, mert úgy érzem, ha itt a tárgyalások során ebben a kérdésben [ez] elfogadható, akkor eddig elmehetünk, szerintem tovább nem. Mert úgy vetődik fel a kérdés, és tulajdonképpen itt szeretnék egy kicsit vitatkozni Gábor elvtárssal is, meg többekkel is, akik azt mondják, hogy ott van a munkahelyeken a pártiroda, ennyi alkalmazott, annyi alkalmazott, az a mi feladatunk, hogy ne legyen, elnézést kérek, ezt mi kimondtuk. Mi kimondtuk, hogy a struktúrába nem épül be, bele nem szól, az egy más kérdés, hogy nem mindenütt van úgy, mint például nálunk a vállalatnál, de ezt nekünk kell megoldani. Logikus, hogy az ellenzék ebben a kérdésben azért nem enged, mert azt mondja, hogy mi akármit mondunk, annak az ellenkezőjét produkáljuk. Nem tudom belátni, hogy bizonyos középszintű vezetők nem engednek a hatalomból. El kellene dönteni, hogy ebben a pártban ki dirigál, el kellene dönteni. Nem hiszem, sőt, meggyőződésem, hogy nem a gazdasági vezető feladata, hogy onnan a pártirodából kiprücskölje [sic!] a párttitkárt. Az a mi feladatunk, hogy ez a része a dolognak szűnjön meg. Nálunk már megoldódott. Én a Politikai Intéző Bizottság ülésén elmondtam, meggyőződésem, ha hozzánk bejön egy párt, hogy ő ott szeretne valamit csinálni, és megtudja, hogy milyen jogosítványaink és lehetőségeink vannak, ő fog legjobban odébbállni, hogy ezért nem érdemes idejönni. 1460