A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lehet. Én azt mondom, hogy módosítani kell az Alkotmányt, köztársasági elnököt kell választani, de azt a köztársasági elnököt válasszuk meg, és nem olyan jogkörrel, ahogyan az ellenzék akarja, hanem azzal, ami már itt többé-kevésbé a törvényelőkészítőknél is kialakult, mert akkor, ha olyan, amit az ellenzék akar, akkor sokra nem megyünk vele. Én az öszvér megoldást, azt hogy változtassuk meg az Alkotmányt, nevezzük ki az Országgyűlés elnökét ideiglenes elnöknek, nem tudom támogatni. Elvtársak! Ez megint csak a bizonytalanságot fogja jelenteni, nem beszélve arról, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a teljes bizonytalanságot fogja jelenteni. Én tehát azt mondom, ezekben a kérdésekben nekünk határozottabban állást kell foglalni. Végezetül elvtársak, nekem az a véleményem, hogy nekünk ezekben a kérdésekben a kongresszus előkészítését illetően aktívan kell befolyásolni a kongresszusi küldötteket is. Én egyetértek azzal, hogy egyértelműen, karakterikusan [sic!] reformpárt lesz a Magyar Szocialista Munkáspárt. De nem úgy, ahogy gondolják, hogy a nagy tömegeket kirekesztik. Nem úgy. És ezt az öldöldő belső harcot, ezt a gyilkos harcot, ezt a személyeskedést, ezt amennyire lehet, a vezetők részéről sugalmazva próbáljuk visszaszorítani. Mert ez fontons! Ez a visszaszorítás már nemcsak a kongresszuson, hanem a kongresszus előtt történjen, mert ha a kongresszuson ilyen gyűlölködő és személyeskedő lesz a vita, akkor elvtársak, mi a magyar nép előtt lejáratjuk magunkat. Köszönöm. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm. Andics elvtárs következik. Utána Fock Jenő elvtárs. ANDICS JENŐ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Nyers elvtárs bevezetőjében és a két beszámolóban elhangzott fő következtetésekkel, javaslatokkal és a válaszok túlnyomó többségével is egyetértek. Úgy látom, hogy ennek alapján nekünk az alapfeladatunk az, és akkor végezzük eredményesen a munkánkat, ha egyértelmű, világos mandátumot kap a tárgyaló delegáció a legközelebbi napok tárgyalásaihoz, és ha világosan megfogalmazzuk a kongresszussal kapcsolatos előkészítési munkákat. Ezért én az általános helyzettel kapcsolatos vitához nem szólnék hozzá, annál is inkább nem, mert amit Németh Miklós elvtárs jelzett a szakszervezet és a pártelnökség közötti találkozóról, ennek a megoldási módjával én egyetértek, azt hiszem ezeket a kérdéseket ott kell fölvetni, és aztán újra különböző testületekre hozni. Azt hiszem — és ezzel már ráfordulnék tulajdonképpen a javaslatomra, mondanivalómra —, hogy nekünk arra kell felkészülnünk, és ez a mi választási időponti taktikánkat is meg kell határozza, hogy a szakszervezet magatartása, kormányszakszervezet viszonya, párt—szakszervezet—kormány viszonya egy várható struktúraváltás beindulásával és felgyorsulásával, egy várható csomagterv elfogadásával kiélezett konfliktusokat fog jelenteni, amelyek igen nehezen kezelhetők lesznek, és jelentősen befolyásolhatják a választásokra való felkészülést, és a választás végkimenetelét is. Én ezért — ami kérdés itt fölvetődött az elején, bár nem ma kell döntenünk, de tegyünk javaslatot, részben azért, mert amit Pozsgay elvtárs is jelzett a gazdasági helyzet várható alakulásával, illetve Németh Miklós részben várhatóan az egyéb konfliktusok kiéleződése miatt is — azt javasolnám, hogy a választásokat olyan időpontra kelljen előrehozni, amilyen időpontra ezt lehetséges, és én azokkal értek egyet, akik a decemberi előrehozatal mellett vannak. 1452