A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

tatni, és akkor meglátjuk, hogy mi az az eredmény, ami várható, és még akkor is mérlegelhetők különböző megoldások. Például az, ami a legutóbbi kongresszuson volt, hogy a személyi kérdéseknél már nincs szavazati joga a Központi Bizottság és a KEB tagjainak, és sok egyéb más megoldás [sic!]. Tehát én azt ajánlom, hagyjuk nyitva, de a kérdés természetesen megvitatható. Ebből következik az is, hogy a küldöttcsoportok — leszámítva azokat a KB- és KEB-tagokat, akiket küldötté választottak az adott területen — joga [sic!] dönteni arról, hogy a Központi Bizottság tagjait milyen minőségben kívánják a küldöttcsoporton belül vagy amellett a munkába bekapcsolni. Az élet ennél az elvi kijelentésnél egyszerűbb, mert az én ismereteim szerint a megyei bizottságok a területükön élő központi bizottsági tagokat ebbe a munkába bekapcsolják. Természetesen vannak a Központi Bizottságnak olyan tagjai, akik nem megyei alapon kerültek megválasztásra, a KEB-nek is vannak ilyen tagjai, az ő esetükben a munkától és az egyéb megbízatástól függően egyedileg érdemes ezt a kérdést megvizsgálni. Annak ugyanis, hogy egy kicsit mesterkélten a Központi Bizottság és a KEB tagjait szétosszuk a megyék között, nem feltétlenül lenne kedvező a fogadtatása ezúttal. Ugyanakkor ismerünk számos olyan kérést, amely a KB és a KEB tagjainak — a központi funkciókat viselő KB- és KEB-tagoknak — megyei, helyi vagy egyéb küldöttcsoportba való meghívását, és a munkába való bekapcsolását célozza. Az elmúlt 10—15 év mikor kerül a Központi Bizottság elé? Magam is úgy emlékszem, szó volt arról, hogy még a kongresszust megelőző központi bizottsági ülések egyikén. A menetrendben azért nem szerepel, mert ugyan erre a szándék megvan, de egyelőre bizonytalannak tűnik a dolog kimenetele. Szükség lenne rá, és a törekvés megvan erre. Arra a kérdésre, hogy meg kell szabadulni, vagy meg kell válni [sic!], és hogy a PIB-nek erről van-e álláspontja, én úgy gondolom, erről a Politikai Intéző Bizottságnak az az álláspontja, hogy meg kell rendezni a kongresszust, ott döntéseket kell hozni, és a döntéshez való viszonyát [sic!] tagok és szervezetek, vagy csoportok, ha kell, platformokká alakítják. Új szakszervezeti politikánk: én csak a politikai részre szeretnék reagálni, nem a személyes részére. Új szakszervezeti politikánk nincs, ahogyan a régi sincs már, mert az 1983-as központi bizottsági határozatot, amelyet enyhén szólva idejétmúltnak kell tekinteni, a politikai munkában használhatatlannak lehet minősíteni. Nem vagyunk különleges helyzetben ezzel egyébként, hiszen ugyanígy nincsen a pártnak ebből az átmeneti helyzetből adódóan nőpolitikája, ifjúságpolitikája, nem rendezett a viszonya a parlamenti csoporttal, és [nem] folytatom tovább ezeket a kérdéseket. Természetesnek tartom ugyanakkor, hogy a gyakorlati munkában megszületnek — konfliktusok árán is — azok az eredmények vagy politikai tapasztalatok, amelyek következtében, és amely alapján mindezeken a területeken a többpártrendszer viszonyaihoz igazodó módon a párt idevonatkozó politikáját ki lehet alakítani. Hogy a lakóterületi munkának mik a feltételei? Azt hiszem ez nem kérdés volt, hanem megállapítás. Meg kell hogy jegyezzem, különbözőképpen lehet ezt a dolgot nézni. Ha onnan nézem, hogy most konkrétan van-e egy helyiség, ahova ki lehet menni, akkor azt kell mondjam, hogy az esetek többségében nincs. Ugyanakkor itt már szóba került a pártvagyon, és majd az Iványi elvtárs erről beszélni fog. Én úgy gondolom, hogy az a többmilliárdos vagyon, amely az MSZMP-nek rendelkezésére áll, az a régi pártműködéshez és régi politikai berendezkedéshez igazo1436