A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ennyit szerettem volna előrebocsátani, és ezek után átadom a szót elsőnek Kovács Jenő elvtársnak, aki a pártkongresszus előkészületeiről fog referátumot tartani. KOVÁCS JENŐ elvtárs: Kedves Elvtársak! A pártkongressszus előkészítésének politikai értelemben eddig legfontosabb eseménye, a küldöttek megválasztásának lassan végéhez közeledő folyamata. Ennek a hétnek a végére a küldöttek körülbelül kétharmada kerül megválasztásra, és az eddigi folyamatból már számos szervezeti, személyi és politikai tanulság levonható. A szervezeti tanulságok legfontosabbika az, hogy a párt átalakítása terén a párt aktívagárdájában, helyi szervezetei többségében igenis van képzelőerő, kezdeményezés és dinamizmus, amely a mai állapotunknak megfelelően a küldöttválasztás során, jelentős sokféleséghez vezetett a kialakítandó módszerek és a megvalósított demokratizmus foka szerint is. Amikor azt mondjuk, hogy az MSZMP-n belül ilyen széleskörű nyilvánosságra, a tagok cselekvési és vélemény-nyilvánítási joga kiszélesítésére, a program szerinti választásra igen hosszú ideje nem volt lehetőség, akkor egyben azt is látnunk kell, hogy ez még korántsem tekinthető uralkodónak sem eljárási kultúrájában, sem a megvalósítás őszinteségében, a párt minden szegletében. A sokféleség jó, és jónak bizonyult ebben a fázisban, de szemmel láthatóan nem tartható nagyon sokáig. Hiszen a választási rendszer pártunk egyik alapvető kérdése, és most már a kialakított tapasztalatok, kialakított különböző rendszerek tapasztalatai alapján ennek új megoldása a kongresszuson elfogadható. Olyan igazságtalanságok is történhettek egy ilyen heterogén rendszerben, hogy volt, ahol ötszáz szavazat elég volt a megválasztáshoz, míg egy másik rendszerben 4—5000 szavazattal sem lehetett a küldöttek sorába kerülni. Nem hiszem, hogy a kongresszus után, amikor minden bizonnyal a párt minden szintjén a vezető testületek, tisztségviselők megújítására sor kell hogy kerüljön, akkor egy ennyire heterogén választási rendszer fenntartható lesz. Ezért ajánlom a Központi Bizottságnak, tegyen kísérletet arra, hogy a kongresszuson elfogadásra kerülő szervezeti szabályzat mellékleteként, vagy alapszabály-mellékletként megalkotásra kerüljön a párt egységes választási szabályzata. Ennek hiányában azok a politikai célok, amelyeket a kongresszus elé és a kongresszus utánra a helyi választások elé tűzni kívánunk, nehezen megvalósíthatók lesznek. A személyi tanulságok legfontosabbika az, hogy a küldöttválasztás folyamata során felkészült, a problémákat világosan látó, nyomdakészen fogalmazó és egyenes beszédű emberek sokasága került felszínre, és többségük megválasztásra is került. Ez jelentős forrása lehet a pártnak az országgyűlési választásokra való előkészületekhez, és a majdani jelöltek kiválasztásához. A jelenlegi helyzetben a statisztikák természetesen nem mutatnak végleges képet. Mégis, néhány példával szeretném illusztrálni, hogy a kijelentésnek van megalapozott háttere. A kongresszusi küldöttek mintegy 89%-a, az eddig megválasztottaké, felsőfokú végzettségű. Jelentősen eltolódott a küldöttek szokásos korösszetétele. A küldöttek 81%-a eddig 30 és 50 év közötti, és hogy milyen nagy mértékben új erők megjelenéséről van szó, bizonyítja az, hogy 88%-uk eddig nem vett részt semmilyen pártkongresszuson vagy országos pártértekezleten. Összehasonlítottuk ezeket az arányokat a korábbi választások eredményeivel, még akkor is, ha ezek igen időköziek, és még módosulhatnak. Azt kellett tapasztalnunk, hogy az e tekintetben most mutatkozó változások mértéke nagyságrenddel 1419