A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

máshoz való viszonyát, s nem túl lényeges kérdés. Annyit elmondhatok azonban az általam vezetett bizottságokról, hogy két fontos kérdésben nagyon lényeges és az előrehaladást is kifejező álláspontot fogalmazott meg. Az egyik a történelmi elemzés a Berend T. Iván által vezetett albizottság munkájában, a másik a Csáki Csaba által vezetett albizottság munkája a közgazdasági helyzet kritikájáról és a közgazdasági koncepcióról. Mindenképpen olyan elvileg is, történelmileg is megalapozott dokumentumok, amelyekből ki lehet indulni a politikai intézményrendszerre vonatkozóan is, és esetleg aktuálpolitikai kérdések megválaszolásához is. Természetesen ehhez felajánljuk a Központi Bizottságnak a kongresszusi előkészületekhez tevékenységünket. S végül az egység fontosságáról. A szellemileg és nem pótcselekvésben kialakult egység fontosságáról szólva annyit: természetesen, ha ennek személyi konzekvenciái vannak, azt is a vezetőség minden tagjának magára nézve kötelezőnek kell tartania. Egy dolgot szeretnék csupán megemlíteni, hogy itt elhangzott a nevem egy javaslattal kapcsolatban. Bármily javaslata lesz a Központi Bizottságnak, amelyben esetleg szerény képességeimet hasznosítani tudja, állok elébe; rendelkezési állományba helyezem magam nézeteim további kifejtésében, ha pedig kritika ér és további észrevételek hangzanak el, természetesen lehetőséget kérek a Központi Bizottságtól. Köszönöm szépen. IVÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen. Németh Miklós elvtársnak adnám át a szót, utána Nyers Rezső elvtárs következik. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Tükrözi a párt és a közvélemény helyzetét az, hogy Sarlós elvtárs egy ilyen kezdeményezéssel élt, és felszólított itt többünket egyfajta hitvallásra. Én terveztem a hozzászólást később, és én is hangsúlyoznám, hogy szeretnék a vitában a későbbiekben részt venni, hiszen meggyőződésem, hogy a mai központi bizottsági ülés — bár nem volt helyes, hogy előtte az újságokban hol így, hogy úgy minősítgettük, mert egy eseményt célszerűbb bekövetkezte után értékelni és minősíteni — kétségtelen, hogy nagy jelentőségű a párt élete, de benne a társadalom és a magyar fejlődés jövője szempontjából is. Ezt a régi beidegződéseket is tükröző minősítést, hogy döntő, vagy nagyjelentőségű lesz a Központi Bizottság ülése, ezt átvette a külföldi sajtó is természetesen, további felfokozott várakozásokat okozva. Ugyanakkor szeretném ehhez rögtön hozzátenni, hogy ez jelez valamit abból a felelősségből és teherből, amit ez a mai Központi Bizottság és ezen belül ez a mai ülés fel kell hogy vállaljon. Több menetben, többször is, zárt ülésen is, szűkebb körben is beszélgettünk mi a helyzetről, és értékeltük egymást is és a helyzetet is, de hitem szerint nem feleltünk meg mindeddig — és nem felelünk meg meggyőződésem szerint a mai napig sem — a párttagság, de a széles magyar közvélemény által támasztott követelménynek, nevezetesen annak, hogy képes-e ez a KB megvalósítani az ország jövője szempontjából szükséges határozott fordulatot a reformok mentén, képes-e élére állni a folyamatoknak és meghatározó erőnek — politikai módszerekkel és politikai eszközökkel — maradni, vagy a felszínen fogunk maradni úgy, hogy idegnyugtatókat [szedünk] vagy pótcselekvéseket hajtunk végre, és elhisszük azt, hogy megtettünk mindent, csak éppen a legnagyobb, az idő folyik ki a kezünkből. Ez az időkifolyás az elmúlt egy év[et], tehát tavaly május óta a folyamatokat — valljuk be — jellemzi, az elért eredmények mellett is. 1116