A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

talánosnak tartott tendencia is, miszerint növekszik az állampolgárok fenntartása a hivatalos politikai intézményekkel szemben. Emellett — és ezt a közvélemény-kutatás adatai is bizonyítják — az emberek közel fele még bizonytalan abban, hogy kire, mely párt jelöltjére adja le a szavazatát. A nyár közepi választási időpont sem bizonyult túl szerencsésnek, hiszen az emberek nem kis része most nyaral, hétvégéit mezőgazdasági munkával, építkezéssel vagy más elfoglaltsággal tölti. Közvetett adatok arra utalnak, hogy a passzivitás leginkább a lakótelepen élő fiatalabb, illetve középkorú munkások és alkalmazottak körében volt jellemznő. (A választásokról távolmaradottak összetételének részletes elemzése folyamatban van.) A választások kimenetele összességében egyetlen politikai pártnak, áramlatnak sem hozott egyértelmű sikert. Kétségtelen azonban, hogy az MSZMP-t — mint kormányzó pártot — újabb presztízsveszteség érte. Mind a négy városban jellemző volt a párt bizonytalansága, tétovasága, az önbizalom hiánya. Nem sikerült biztosítani sem a párttagság, sem a szűkebb aktívagárda azonosulását a választások kimenetelének fontosságával, jelöltjeinek sikeres szereplésével. Hiányzott a győzni akarás, a megfelelő „harci" kedv. Pártszervezeteink választási felkészülésében a jelöltállítás volt a legproblematikusabb mozzanat. Az MSZMP valóban versenyképes, elismert jelöltet csak Kiskunfélegyházán tudott állítani. Szegeden még a jelöltállítás sem sikerült. Volt, ahol az MSZMP alkalmas emberei nem vállalták a jelöltséget, s az azzal járó kényelmetlenséget. Másutt megalapozatlan egyéni ambíciók osztották meg a párt erejét. Az MSZMP szervezetei nem ismerték fel időben, hogy a versenyhelyzet feltételei között csak egy jelöltet, s a legesélyesebb jelöltet szabad indítani. A jelöltállítás gondjai azzal is összefüggnek, hogy az MSZMP-nek jelenleg nincs szervezeti mechanizmusa a párton belüli jelöltkiválasztásra. Nagy tehertételtjelentett továbbá az MSZMP jelöltjeinek a párt korábbi képviselőivel szemben kialakult ellenszenv is. Későn tudatosult a pártban, hogy az időközi választásokat politikai ellenfeleink erőfelmérésre és politikai befolyásuk növekedésének bizonyítására kívánják felhasználni. Az MSZMP választási kampányai egyenetlenek, színtelenek, esetenként pedig defenzívek voltak. A kampány szervezői nemegyszer ötlettelen, sematikus propagandaelemekkel operáltak. Az MSZMP választási kampánya sehol sem tudta ellensúlyozni az ellenfél harsány, esetenként a személyeskedésig menően kíméletlen propagandáját. Nem sikerült megfelelően mozgósítani a pártaktívát sem a munkahelyen, sem a lakóterületen. A párt erői és eszközei szétforgácsoltak, s így lényegében hatástalanok voltak. Számos, figyelmet érdemlő új jelenség jellemezte az ellenfél, mindenekelőtt a Magyar Demokrata Fórum választási kampányát. Viszonylag kis létszámú, jól szervezett, felkészült és elszánt csapattal dolgoztak. Politikai mondanivalójuk középpontjában az MSZMP „leleplezése", a hatalom birtokosának vádlottak padjára ültetése és elítélése állt. A kormányzó párt három évtizedes országlásának „bűneit" jól illusztrálták a helyi visszaélésekkel, anomáliákkal. Nem riadtak vissza a megalapozatlan vádaskodásoktól, a személyeskedésektől sem. Jelöltjeiknek nem volt valóságos programjuk, mondanivalójuk az ellenzéki szervezetek közismert tételeinek ismételgetéséből állt. Ügyesen alkalmazták a politikai és a szociális demagógiái elemeit a kampány során. Jelöltjeiket a nyilvános szereplésekre felkészült, a hangulatot sikerrel befolyásoló „tapsoló brigádok" kísérték, amelyek jó politikai hátteret biztosítottak a jelölt megnyilvánulásaihoz. Az ellenzék a kampány egésze során anyagilag is versenyképes volt. Igazán jó eredményt ott értek el, ahol egyesíteni tudták erejüket. Ez olyan figyelmeztető jel, amelyre az általános választásokra történő felkészülés során külön is ki kell térni. A négy időközi választás megmutatta, hogy az ellenzék szervezetei közül a Magyar Demokrata Fórum rendelkezik a legszélesebb befolyással és a legszervezettebb erővel. A választásokon kisebb mértékben érzékelhető volt a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége aktivitása is. Más ellenzéki politikai erők e választási küzdelemben érdemben nem tudtak megjelenni. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy két helyen az evangélikus, illetve a református egyház lelkészei — építve a helyi népszerűségükre — politikailag aktivizálták magukat. Általában ellentmondás van a viszonylag sok független jelölt indítása és a többpártrendszerű parlament kialakítására irányuló törekvés között. Az MSZMP a választás során nem tudott érdemi egyezségre jutni potenciális szövetségeseivel. Az átalakuló politikai rendszerben a helyét kereső Hazafias Népfront jelöltjei önállóan indultak, s így gyakran az MSZMP jelöltjeitől vontak el szavazatokat. A létrehozott egy-két választási szövetség (DEMISZ, MTESZ, szakszervezetek részvételével) esetleges volt, s nem tudott átütő erőt képviselni az ellenzéki blokkal szemben. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szavazók táborának növelése érdekében a kölcsönös érdekeltségen alapuló, baloldali választási szövetség kialakítása a jövőben kikerülhetetlen feladat. Az írott és az elektronikus sajtó — mint általában a politikai ügyekben — az időközi választásokon 1409