A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
mi egyetértettünk a tanácskozáson, de hozzátettük, hogy nem brezsnyevi értelemben felfogott politikai szövetségessé lehetünk. Tehát a Brezsnyev-doktrínát mi érvénytelennek tekintjük. Egyébként Gorbacsov ezzel teljesen egyetért. A moszkvai tanácskozásunkon is nagyon határozottan megnyilatkozott ebben a kérdésben. A Politikai Tanácskozó Testület vitájában sajátos, önálló álláspontok jelentkeztek a részt vevő országok részéről. Összegezésként azt tudom mondani, hogy alapvető kérdésekben, a főirány-kérdésben azonos álláspontok, megnyilatkozások voltak, de elhangzottak azért fontos kérdésekben is eltérő megközelítésű, eltérő szemléletű álláspontok, amelyek nem direktben konfrontálódtak az együttes állásponttal, de sajátos véleményeket hangoztattak. Egyik ilyen volt a Közös Európai Ház gondolata. Ez azért nem egyszerűen csak egy gondolat, hanem ez egy politikai irány is. Definitíve, kimondva és határozottan szembeszegülve ezzel csak a román delegáció nyilatkozott meg, Ceaus,escu elnök élesen elvetette. Nem értenek egyet az Európai Háznak a gondolatával, ők nem hajlandók részt venni semmiféle Európai Házban. Tisztázódott persze az Európai Ház gondolatában az, hogy itt nem Európa unifikálásáról van szó, és nem a nemzeti önállóság és szuverenitás megszüntetéséről — ebben a gondolatban —, hanem igazában ez az európai együttműködésnek egy nagyon magas fokát kívánja kifejezni, tehát román részről ezzel sem értenek egyet. Különbségek mutatkoztak a Nyugat megítélésében. Volt olyan nézet — talán leginkább a Német Szocialista Egységpárt vezetése részéről —, amely a Német Szövetségi Köztársasággal való jó kapcsolat fenntartását, ennek a kapcsolatnak további építését hangsúlyozta, szükségesnek minősítette, de ugyanakkor egészében a Nyugatról sokkal negatívabb véleményt fejtett ki, mint ami a gorbacsovi megnyilatkozás volt, nem simult össze eléggé a kettő. Bizonyos aggodalom és félelem mutatkozott meg némely szocialista ország részéről — az ország megnevezése nélkül — a tekintetben, hogy talán rossz irányba mennek a reformfolyamatok. A párttanácskozáson már inkább Gorbacsov szókimondóan vetette fel, hogy a Szovjetunióban, a Lengyel Népköztársaságban és a Magyar Népköztársaságban zajló reformfolyamatokkal kapcsolatban jelentkezik ez, és ott pártközi tanácskozáson már úgy nyilatkozott, hogy talán nem is csak aggodalom, már félelem van ezzel kapcsolatban. De ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezek a reformfolyamatok pedig elkerülhetetlenül szükségesek, és azokat végig kell vinni. A pártvezetői tanácskozáson tulajdonképpen nem került sor egy mélyebb politikai elemzésre ezekben a reformfolyamatokban, mindenki a maga országáról számolt be, ezek közül leginkább Jaruzelski elvtársnak a beszámolóját emelném ki, aki azt hangsúlyozta, hogy a lengyelországi politikai válságnak mélyebb okai vannak, és ezek hosszabb idő alatt alakultak ki. A politikai válság kezelés hibásnak bizonyult, korábban a katonai erő nem hozta meg számukra a politikai sikert. Úgy fogalmazott: katonailag győztünk, politikailag vereséget szenvedtünk. A gazdasági okoknak nagy jelentőséget tulajdonított a lengyel válságban. Mondott egy érdekes adatot, ami szerint Lengyelországbn a tej állami támogatására ugyanannyit fordítanak, mint fegyverkezésre, márpedig a fegyverkezésre nem fordítanak keveset. Ezt emelném ki. Egy olyan állásfoglalás történt, hogy a szocialista országokbeli társadalmi folyamatok mélyebb elemzésére sor kell, hogy kerüljön majd egyik következő tanácskozáson, talán ennek az évnek a végén. Ennyit szerettem volna mondani a Politikai Tanácskozó Testület üléséről. Bush elnök látogatásáról megkapták írásban a jelentésünket 2 , ehhez nem kívá1294
