A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

valamint az MSZMP minden lépésének a bírálatával igyekszik bázist teremteni. Az ellenzéki szervezetek felismerni látszanak, amit mi még nem: hogy az egység demonstrálására akkor is szükség van, ha az egyes irányzatokat, platformokat csupán egy időleges érdekazonosság fűzi össze. A nemrég megindult tárgyalások

10 nemcsak a békés átmenet szempontjából fontosak, hanem várhatóan a politikai színskála, a valóságos szándékok tisztázódásához is hozzá fognak járulni. Az ellenzéki pártok dilemmája, hogy saját arculatukat csak az MSZMP-től való elhatárolódás útján formálhatják, ám fontos kérdésekben egyúttal megegyezésre is kell jutniuk. Az MSZMP elleni nyílt támadás ugyanakkor sok embert elgondolkoztat, különösen akkor, ha nyíltan követelik a rendszer megváltoztatását, ha az MSZMP-ben, annak idősebb és fiatalabb vezetőiben és tagjaiban csak bűnbakot látnak, vagy ha a magyar politikát megkísérlik szembefordítani a gorbacsovi Szovjetunióval. De ehhez önkritikusan tegyük azt is hozzá: az MSZMP erőinek megosztottsága, az önmagunkkal való meghasonlás, döntéseink és cselekvésünk lassúsága, tágítja az ellenzék mozgásterét. Ami a gazdaságot illeti, mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország ma gazdasági értelemben szuverenitása nagyobbik részével már nem rendelkezik. A világ számos, súlyosan eladósodott országához hasonlóan, a gazdasági lét vagy összeomlás napi dilemmájával küzd. Ebben a helyzetben nem csupán az a politikai kérdés, hogy el tudjuk-e kerülni a fizetésképtelenséget. Legalább ilyen fontos, hogy át tudjuk-e radikálisan alakítani a gazdaság szerkezetét annak érdekében, hogy ne csússzunk bele a világgazdaságból jól ismert eladósodási társadalmi leépülés zsákutcájába. A szakemberek ma többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy e csapdaszituáció elkerülésének egyetlen útja: a további eladósodás helyett a működő tőke minél nagyobb mértékű behozatala. Enélkül ugyanis az exportoffenzíva erősítése csak a nemzeti jövedelem gyorsuló ütemű külföldre vitelét eredményezheti. A kormány gazdasági stabilizációs csomagterve lényegében időnyerést, lélegzethez jutást jelenthet, ennél azonban több kell. Az adósságválság kezeléséhez és a struktúraváltáshoz a nemzetközi közvélemény széles körű támogatására, elfogadható mértékű belpolitikai stabilitásra és platformjait cselekvési egységbe ötvöző MSZMP-re van szükség. Jogos a kérdés, várható-e a nemzetközi tőke jelentős részvétele a magyar gazdaság stabilizálásában, ha az MSZMP-t a szétesés veszélye fenyegeti, ha a párton belül is egymásra licitálunk abban, hogy a rendszer, az ország, a gazdaság, a párt válságát ecseteljük. A napokban Központi Bizottságunk egyik tagja fakadt ki, hogy nem érti: úgy tudja, fejlettebb országokban a liftet kezelő bankfiút is arra tanítják, hogy a bankot mindig dicsérni kell. Politikai stabilitásra, kiszámíthatóságra azonban „szocialista relációban" is szükségünk van — s ezt nemcsak politikai, gazdasági érdekeink diktálják. Vajon vállalhatja-e a Központi Bizottság, hogy elszigetelődésünk a szocialista országok körében napról napra fokozódik, hogy a mind nyíltabban jelentkező szovjet- és kommunistaellenesség, vagy a semlegességről, védelmi doktrínákról szóló nagyvonalú nyilatkozatok már nemcsak egyes szomszédainkat, hanem nyugati partnereinket is nyugtalanítják? Itt szeretnék megállni egy pillanatra. Nagy Imre temetése

11 — ez a régi adósság — az esemény jellegéhez méltó kegyelettel, fegyelmezett módon zajlott. Köszönet érte mindazoknak, akik ezt — független politikai meggyőződésüktől — a nemzeti megbékélés jegyében és érdekében segítették lebonyolítani. 1101