A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

A partéiét feszültségei részben az apparátus helyzetével függenek össze. A pártapparátus a szükséges létszámleépítés és átszervezés állapotában van. Munkájára rányomja bélyegét, hogy az egzisztenciális eredetű bizonytalanság nagyobb számú és minőségileg új feladatokkal párosul. Eddig az apparátus — a korábbi vezetési stílusnak megfelelően — az állami és társadalmi szervezetek fölött gyámkodott, és többször öncélúan is szervezte a párt belső életét. Ma a mozgalmat segítő, a politikai folyamatok elemzésére képes páltértelmiség szintjén kell dolgozniuk. Sajnos ez a terület a fiatalabb értelmiségiek számára most sem a presztízst, sem a perspektívákat tekintve nem igazán vonzó. Ezen változtatnunk kell. Kisebb, de hatékonyabban dolgozó, politizáló és anyagilag is jobban megbecsült apparátusra van szükség. Tisztelt Központi Bizottság! Á pártmozgalom általánosan kedvezőtlen helyzete miatt a korábban tevékeny párttagok egy része is passzív magatartást tanúsít. Holott ma nagy számban volna szükségünk dinamikus, jól képzett, nyitott gondolkodású agitátorokra, szervezőkre, elméleti elemző munkát végző, szakmailag felkészült belső és külső munkatársakra. A párt taglétszáma az elmúlt másfél évben jelentősen csökkent, de még így is jóval 700 ezer fölötti. Hogyan értékeljük ezt a tényt? Véleményem szerint ma még nem beszélhetünk földcsuszamlásról. A taglétszám csökkenése részben öntisztulás eredménye. Sajnos tény, hogy olyanok is elhagyták a pártot, akik kiábrándultak a Magyar Szocialista Munkáspártból a gazdasági válságtünetek miatt, illetve mert nem értenek egyet a párt megújuló politikájával. Az is aggasztó jelenség, hogy nagymértékben csökkent a belépők száma, s különösen, hogy az újonnan felvettek között tovább mérséklődött a 30 éven aluliak aránya. Az is okot ad az aggodalomra, hogy a kilépők tekintélyes hányada munkás. Figyelmeztető, hogy párttagjaink egyre nagyobb számban maradnak távol a páltrendezvényektől. Jelentős a tagsági díj fizetését megtagadók száma. Az új politikai modellre történő átállás, a konkurensek gyakran agresszív színrelépése, a morális nyomás, lemondás a káderhatásköri jogosítványról,

8 „visszavonulás" különböző területekről, többek között a munkahelyeken, mind nehezebben oldható zavart okoz a párttagság körében. A zavar leginkább a többpártrendszer elfogadásával

9 és a nyílt politikai versenyhelyzet vállalásával kapcsolatban mutatkozott meg. A májusi pártértekezleten közismerten az egypárti pluralizmus platformján álltunk. A társadalom politizálódása, a szervezetek számának robbanásszerű növekedése azonban azt jelezte, hogy itt nem lehet megállni. A politikai reálfolyamatok végső soron elkerülhetetlenné tették a többpártrendszer elfogadását. Ezt a vezetés felismerte. Utólag is csak azt mondhatjuk, hogy a további halogatás és a változástól való félelem reflexe csak fokozta volna a politikai erózió folyamatát, megkérdőjelezte volna az MSZMP őszinte reformszándékát, és polarizálta vagy megbénította volna a társadalom cselekvésre kész erőit. Ma a párttagság egy része morális válságba is jutott a „történelmi fehér foltok" feltárása, az eddigi szocializmusmodell válsága és az egyre jobban nyilvánosságra kerülő korrupciós ügyek következtében. Eközben a párttagok ugyanúgy megélik a mindennapok szociális gondjait, mint a társadalom túlnyomó hányada. Mindezek következtében a tagság jelentős része nem képes, vagy nem akar bekapcsolódni a napi politikai küzdelmekbe. A párttagság passzivitása, a pártvezetőséggel kapcsolatos elégedetlenség újításra ösztönözte a pártértelmiséget és a politikailag legelkötelezettebb, legaktívabb cso1098