A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Politikai Bizottságnak. Tehát azt gondolom, hogy ez lenne helyes, hogyha tudomásul vennénk, hogy a pártelnökség erre az átmeneti időszakra elvégzi azokat a stratégiai politikai kérdéseket, ami szükséges. A szervezésben segít a titkárokból álló Titkárság, és a Központi Bizottság pedig a szervezeti szabályzat szerinti feladatkörét tölti be. Köszönöm. BERECZ JÁNOS elvtárs: Jassó elvtárs, utána Somogyi Imre elvtárs. JASSÓ MIHÁLY elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Megismételve a másik testületben tett javaslatomat, itt is elmondom, mivel nem a korábbi megegyezésünk értelmében folyik a vita, én is felmentve érzem magam a hétfőn kötött döntésünk alól. Következőt szeretném elmondani. Azt hiszem, annak van igaza, aki végleges személyi konzekvenciák levonásától tartózkodik, mert ezeket részben indulatok befolyásolják, ahogy Nagy Imre elvtárs tegnap mondta. Kinek-kinek a saját indulata nyilvánvaló, vagy érzelemvilága, vagy tapasztalati anyaga. Nem mértük meg a pártban igazán, hogy minek mekkora a valóságtartalma, ez hiányzik. Ehhez különböző módszereket ajánlottak itt nekünk elvtársak, amit nem fogadtunk el, mert elhamarkodottnak tartottuk például a pártszavazást a vezető funkcióról. Én magam is elvetettem egy más szituációban természetesen. Tényleg, akkor én elhamarkodottnak tartottam volna, de lehet, hogy az egy megmérettetésre tett volna lehetőséget. Nincs meg ez a megmérettetés. A Politikai Bizottság ülésén azt mondtam, és ezt most is szeretném megismételni, hogy véleményem szerint, ami megint csak részben felületes, de mégis valamilyen ismeretanyagra támaszkodik, szervezetekkel folytatott eszmecserére, és emberekkel folytatott, párttagsággal folytatott konzultációra, folyik egy ilyen polarizálódás, és ennek két kulcsfigurája volt az elmúlt időszakban: Pozsgay elvtárs és Grósz elvtárs. Mind a kettőben van olyan tényező, ami a párton belül szétmenés felé hajló. És ezért én magam is kerestem egy olyan megoldást, ami integráló erőként tud fellépni. Szerintem ez ma leginkább Nyers elvtárs személye. Ő egy integratív tényező, és ezt a polarizálódást egy valamilyen elvi egység felé tudja vezényelni. Meggyőződéssel hiszem, hogy a párton belül — az én ismereteim alapján — ma Grósz elvtárs az, akinek többségi viszonya van, de ez nem feltétlenül jelenti a társadalmon belüli többségi viszonyt. Véleményem szerint ez a párbeszéd, vagy ha úgy tetszik, elvi küzdelem — mert nem abszolút személyes küzdelemnek tekintem én ezt — ez a társadalomban Pozsgay elvtárs javára bülen ma. Ezért én azt tartom, hogy mind a három tényezőt használnunk kell a pártban. Ami ellen én hadakozom, az a kizárólagosság. Kizáró tényezőként nekünk a szélsőséget kell kezelni, a pártban meglévő két szélsőséget. Itt szerintem nincs jelen ebben a teremben, tehát nekünk, akik ebbena teremben jelen vagyunk szellemiségében és személyében, azt pedig integrálnunk kell ebbe a pártba, mert az ennek a pártnak az értéke. Nevezhetjük Pozsgay-vonalnak, Grósz-vonalnak vagy Nyers-, Németh Miklós-vonalnak. Mert ha most nagyon szekercével mérem, akkor talán így tudnám elosztani. Kérem, ezeket mint a párt belső értékét nekünk meg kell tartani, és eközött nekünk konszenzust kell tudni teremteni. Azaz, ha mi olyan struktúrát akarunk létrehozni, amelyik kioltja valamelyik erővonalat, akkor békességet a pártban nem teremtünk. Tehát nekünk az kell legyen a célunk, hogy ezeknek az erővonalaknak mind nagyobb részét, vagy egységeit vonjuk be a szűkebb, vagy egy bővebb vezetésbe. 1202