A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

hogy most tényleg egységet akarunk létrehozni, minden egészséges erővel egységbe akarunk lépni. Azt hiszem, ezzel a struktúrával kellene megoldani. Ebben az intéző bizottságban elképzelem természetesen a jelenlegi politikai bizottsági tagokat, de ezt ki kell bővíteni. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Lehetőleg tartsuk a két percet, elvtársak. Devcsics Miklós, utána Medgyessy Péter, Jassó Mihály, Somogyi Imre, Aczél György, Sarlós István és Eötvös Pál elvtárs van felírva nálam eddig. DEVICS MIKLÓS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Saját véleményemet mondom, nem akarok hivatkozni én se senkire. A párt szét van szakadva, ez a vita, de most ráér. Az a kérdés, hogy felismerjük-e azt a történelmi pillanatot, hogy vagy megmentjük a pártot, és vele valamilyen eredményt elérünk a választáson, vagy ugyanolyan földindulás lesz, mint Lengyelországban volt, és ezzel olyan politikai helyzetet teremtünk az országban, aminek perspektíváit ma azt hiszem, itt senki nem tudja megmondani. Ezért az a véleményem, hogy a pártvezetést egy szűk kabinet kezébe kell adni. Most nem mondtam az elnökséget, meg az intéző bizottságot, mert én nem nagyon érzékelem pillanatnyilag, hogyha elnökségnek hívjuk, vagy intéző bizottságnak, azt én nem tartom elvi dolognak. Én azt tudom, hogy egy operatív csoport kezébe kell adni, aki teljes felelősséggel a Központi Bizottság megbízásából a pártot a kongresszusig vezeti. Ennek az élén álljon egy elnök, és legyen négy vagy öt tagja. Én nem hiszem, hogy ennél több kell. Ez a négy vagy öt fő megjeleníti a pártban lévő különböző áramlatokat. Én is egyetértek azzal, hogy ezek az áramlatok legyenek képviselve a párt elnökségében. A párt elnökének viszont adjuk azt a felelősséget, hogy ő nagyon határozottan, egyértelműen olyan működést engedjen meg, amely szinkronban van a Központi Bizottság által elfogadottakkal. Egyetértek a Nyers elvtárssal, egyetértek a többi javaslattal is. Egy embert tennék én hozzá, a Nagy Sándort, ő egy más generáció képviselője és bizonyos tömegkapcsolatoké, így akkor eggyel több fő lenne. Ha nagyon kibővítjük ezt, ennek a szervnek a működőképességét újra halálra ítéljük. En alapvetően a Nyers elvtárs koncepcióját támogatom, viszont van egy más javaslatom is. Rövidre veszem. Ma a párt élén tehetséges erők, vagy a pártvezetésben tehetséges erők vannak, de nekem is az a véleményem, mint a Maróthy elvtársnak, hogy túlzottan teoretikus és agit.-propos megközelítésben vannak a témák vizsgálva. A dolgok gyakorlati kezelése háttérbe kerül. Én ezzel magyarázom azt is, hogy a Központi Bizottság apparátusa szétesett, a megyék fokozatosan, egymás után szétesnek. Ugyanez a jelenség van a városokban is, végig kell a dolgot gondolni. Nem elég kigondolni valamit, meg kell tudni szervezni, és egy választást, és egy kongresszust is meg kell tudni szervezni. A kongresszust ötödrangú kérdésnek tartom, mert nem hiszem én se, hogy két hónap alatt itt stratégiai és taktikai programot ki tudunk alakítani. Egyetlen lehetőség van most, és ebben már a Központi Bizottságnak most meg kellene kezdeni a dolgot, hogy mit akarunk. Most már egy kicsit csökkenteni kellene azt a szöveget, hogy mit nem akarunk. Az emberek már az országban nagyon tudják, hogy mit nem akarnak. Mit akarunk, és mit akar az MSZMP? Ebben gyakorlati lépéseket kellene kidolgozni. Ehhez szükség van szerintem egy nagyobb titkárságra. Sikerült a titkárokat kigyéríteni az elmúlt időszakban. Ahhoz, hogy szervezés legyen, kell egy titkárság, aminek az élén a főtitkár állna, és én három-négy fővel a titkárságot kibővíteném, 1200