A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

gyünk, hogy ilyen próbatitkárságokat és egyebet csináljunk. Nincs idő rá. Túlzot­tan nagy a tétje. A javaslatok gondolatisága szerintem nagyon egy áramkörön mozog. Most már az összerakása lenne az érdekes. Az én javaslatom: elnök, főtitkár, intézőbizottság. Az intézőbizottságban látnám a legkülönfélébb erőcsoportoknak az összebékíthető tevékenységét a párt érdekében és az elvégzendő feladatok érdekében. Az intéző­bizottság állna a mostani Politikai Bizottságból, titkárokból és meg kell választani a személyeket, akikkel ez a konszenzus megszületik. Tehát, hogy egyértelmű le­gyen: a Politikai Bizottság nem fölmentésre, hanem átirányításra kerülne, és itt van valami munkaszervezet, amelyik valami oknál fogva bezavart, hogy van már szer­vezőbizottság a kongresszusra, az munkaszervezet. Nem kellene összegombolyíta­ni a kettőt. Két különféle minőségről van szó. Miután személyek is elhangzottak, én jó szívvel tudnám támogatni Nyers Rezső elvtársnak az elnöki megbízatását. Miután nem fölmentés lenne, hanem átirányí­tás, a többi személyhez nem akarok hozzászólni. El tudom képzelni azt, hogy az elnök és a főtitkár között a munkamegosztás, az érdemi tevékenység és az összeren­dezettség érdekében, pontosításra kerüljön. Még befejezésül egy dolog. Nagy bajunk nekünk az, hogy a ma mérvadó szemé­lyiségek rendkívül szerény szervezési tapasztalatokkal és készséggel bírnak. Már­pedig tisztelt Központi Bizottság, nem elég kitalálni, hogy mit akarunk, azt tudni kell csinálni. S meg kell teremteni a munkaszervezetet hozzá, mert az elmúlt hóna­pokban sikerült ezt jól szétzilálni. És az, hogy így állunk, bizony e „szervezőmun­kának" is a következménye. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Rajki elvtársnő, utána Tőkei elvtárs. RAJKI SÁNDORNÉ elvtársnő: Tisztelt Központi Bizottság! A véleményem majdnem teljes egészében Maróthy elvtárséval egyezik meg. Úgy érzem, hogy kö­zeledünk a megoldás felé. Azt szeretném erősíteni, hogy a mostani döntéstől a párt léte függ, és feltétlenül alá kell rendelnünk ennek mindenféle más szempontot, bár­kihez is fűznek bennünket szubjektív vagy egyéb érzések. Azt kell látni, hogy a Központi Bizottság sem, de a Politikai Bizottság különösen nem képes már arra, hogy hitelesen vigye a munkát a kongresszusig. Ezért tehát egy olyan vezető testü­letre vagy szervezetre van szükség, amelyet hívhatunk intézőbizottságnak, és átala­kulásról beszéljünk. így próbáljuk megfogalmazni ezt az átmenetet. Tehát nem az a lényeg, hogy fel kell menteni a Politikai Bizottságot és a főtitkárt, hanem egy új típusú szervezetet kell létrehozni, amivé átalakul részben a jelenlegi vezetés, és ki­egészítjük más személyekkel is. Ez a lényege a dolognak. Én nem támogatnám az elnökséget, különösen olyan öszetételben nem, ahogy Nyers elvtárs mondta. Helyesebb lenne, azt hiszem, ebben a szituációban az ő egy­személyi elnökletével ezt a bizottságot vezetni. A megoldásra vonatkozóan: hogy dönteni tudjunk ebben a kérdésben, azt javaslom, a különböző álláspontok képvise­lőiből egyeztetőbizottság jöjjön most létre. Nem kell minden hozzászóló, csak akik a lényegi változtatásokat felvetették, ők egyezzenek meg és nem az elnökség, vagy a Politikai Bizottság döntsön, és ne itt mi százan próbáljuk megvitatni, hogy milyen sorrendben és hogyan szavazzunk, mert a döntés valószínű, hogy nem ugyanaz lesz, amit szeretnénk. Köszönöm szépen. 1194

Next

/
Thumbnails
Contents