A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

politikai programot, meg tudjuk csinálni; azt el kell dönteni, hogy a párt belső helyzetéről hol és milyen formában beszélünk. Ami Pozsgay elvtárs interjúját illeti, a Politikai Bizottság ülésén erről konzultáltunk.

35 Nincs itthon Pözsgay elvtárs, úgy gondoltuk, hogy nem ildomos és nem sportszerű erről a dologról beszélni. Most kormányzati megbízásból külföldön van, nyilván, ha hazajön, akkor ki kell a véleményét kérni. A Politikai Bizottság tagja, tehát az ő megkérdezése nélkül erről az ügyről vitázni nem lehet. KÁLLAI GYULA elvtárs: Grósz elvtárs! Tudtak előre arról, hogy ő milyen nyilatkozatot tesz? GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Nem, Kállai elvtárs. Az a kérdés, hogy tudtunk-e előre arról, hogy ő ilyen nyilatkoztatot tesz? Nem tudtunk. Sem arról, hogy utazik, nem tudtunk, sem a bécsi útról nem tudtunk a Politikai Bizottságban, a mostani külföldi útról sem, de a kormányban biztosan tudtak róla.

36 A Politikai Bizottságban nem tudtunk róla. Nem tudtunk a bécsi interjúról

37 sem, és a Szabad Európa Rádió interjújáról, nyilatkozatról sem. Kérem, egy politikai pártban az ilyen ügyet úgy szokták intézni — ha ilyesmi van —, az az elemi rendhez tartozik, hogy az érintett személy jelen legyen, amikor a kérdést tárgyalják. Úgy gondolom, hogy ma ezt nem kellene tárgyalni. Van egy másik módja is ennek, ha a testület úgy látja, hogy a június vége túl messze van, hogy erre visszatérjünk, akkor a Központi Bizottság vagy küldjön ki egy bizottságot, amely ezt vizsgálja meg, erre lehetőség van, vagy egyszer üljünk össze, nem túl távoli időben, ha ilyen problémák vannak. Én tehát még egyszer hangsúlyozni szeretném: nem ajánlom, hogy Pozsgay elvtárs távollétében ezt a vitát lefolytassuk. Veres József elvtárs kérdésére azt tudom válaszolni, hogy tudtommal a résztvevők maguk fizették a költségeket. Hogy hisszük-e vagy nem, az más kérdés, de nekem más információm nincs. Vastagh elvtárs — mint házigazda — itt van, majd meg tud erősíteni, vagy meg tud cáfolni. Az elvtársnő kérdése jogos a 15 OOO-rel, bár én a múltkor úgy mondtam, hogy 10—15 000. Ez a meditáció 15 000-ben fogalmazódott meg; lehet 10 000, amint látják felolvastam, van ahol 7000-et kérnek. Egyet végig kell világosan gondolni: ha azt akarjuk csinálni, hogy közvetlenül delegáljanak, azonkívül mondjuk egy 20—25 fő választott legyen központilag a tanácskozáson, azonkívül ha azt szeretnénk, hogy a parlament kommunista frakciójának vezetősége automatikusan a Központi Bizottság tagja legyen — márpedig ez kikerülhetetlen, ha ebbe az irányba akarunk menni, hogy a frakció és a Központi Bizottság közötti kapcsolatot el akarjuk mélyíteni —, és amiről beszéltünk vitákon, hogy a szakszervezeti vezetésben dolgozó kommunista frakció vezetőségét is hozzá kellene a Központi Bizottsághoz kötni, akkor pillanatok alatt ott vagyunk egy 200 fős Központi Bizottságnál. Ez a Központi Bizottság már — tapasztalatok mutatják — meghívottakkal kiegészítve, nem lesz munkaképes, vagy be fogunk rendezkedni az ötnapos ülésekre — mert ez így szokott lenni —, az már nem munkaképes. Tehát én vagy a kisebb testület felé való haladást ajánlanám, vagy ha a nagyobb mellett döntünk, amit a szervezeti szabályzatnál akarunk megcsinálni, akkor azt a rendszert kellene már most bevezetni, ami azt jelenti, hogy pártválasztmányt kell választani, ahová közvetlenül lehet minden évben delegálni tagokat. Ez lehet 4—500 fős, egy évben kétszer ülésezik. Kell egy kis Központi Bizottságot választani, aminek nem lehet több mint 25—30 tagja, kell egy elnököt, meg főtitkárt vá975