A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

végső anyagban azt hiszem meg kell szövegezni. A monopóliumok megszüntetéséről szóltam. Klasszikus értékeket, amelyek a szövetkezetet, a szövetkezést illeti, rá kell bízni a szövetkezetekre. Ezzel egyetértek. Ezt fogalmazza meg az anyag, ennek a mozgalomnak a sokszínűségét, önrendelkezésének, autonómiájának alapján való kiteljesedését. Hozzon intézkedéseket az MSZMP vagy utasítson? Egyiket sem javaslom a Központi Bizottságnak. Az MSZMP az agrárpolitikával kapcsolatos téziseit meg kell hogy fogalmazza, megkérheti a kormányt — és erre itt az anyagban és az előadói beszédben történt utalás — ennek a nemzeti agrárprogramnak a kimunkálására, de úgy gondolom, a kormány utasítás nélkül is el fogja végezni, hisz pontosan ismeri az agrárágazat problémáját, összes gondját, baját. Hogy ez a nemzeti agrárprogram egy közös gondolkodás és a legszélesebb együttműködés és konzultáció alapján alakuljon ki, ezzel messze egyetértek. Kérem, én ennyiben szerettem volna a vita leglényegesebb tapasztalatait, vonulatát összefoglalni azzal, hogy arra kérem a tisztelt Központi Bizottságot, hogy mindazokban a kérdésekben — és a legfontosabbakon igyekeztem végigmenni —, ahol az anyag további pontosítása és elsősorban karakterisztikusabbá tétele indokolt, erre hatalmazza fel a szerkesztőbizottságot, hogy ezt a munkát végezze el, és ha ezt elfogadja a Központi Bizottság, ennek figyelembevételével fogadja el a téziseket. Köszönöm szépen. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Egy gondolatához szeretnék csak egy rövid megjegyzést tenni. Az én felfogásomban ez az anyag úgy él, hogy világosan megfogalmazza azokat a célokat, amerre menni akarunk az agrárpolitikában, de nem tud — a változó viszonyok miatt, és nem is lehet feladata az időtáv miatt sem — azokkal a konkrét eszközökkel foglalkozni, amelyek ennek megvalósítását biztosíthatják. Ezért én úgy vélem, hogy ez akkor lesz igazán a napi politika szempontjából kezelhető — ezt többen felvetették —, ha a mi választási programunk, amit csinálunk, zömmel azokra a kérdésekre fog koncentrálni, amelyek ma foglalkoztatják a falut, és amelyek a mezőgazdaságot, az agrárágazatot, s amelyek elsősorban az eszközök, tehát a napi munka szempontjából is átlátható eszközrendszerek változását igényelheti, vagy ígérheti meg. Mi lenne ennek a választási programnak és a kormány programjának a viszonya? Az én felfogásom szerint a párt választási programjának egy kicsit keményebbnek kell lenni, mint a kormány munkaprogramjának. Valamivel a realitások talaján egy kicsit feszítettebb követelményeket kell megfogalmaznia ebben célként; a kormánynak pedig nagyon földhözragadtan — most a szó stílusos talán [sic!] — az általános mozgásszabadságát kell jobban a realitások talaján megfogalmazni. Hogyha itt a kettő között valami nem nagy szakadék, de valami különbözőség van, annak nem a véletlen művének kell lenni szerintem, hanem tudatosnak, mert egy politikának az a feladat, hogy bizonyos szempontból igényeket támasszon, és jelezze szándékának irányát. Másik oldalról is van azonban egy korlát. Ez a tézisgyűjtemény nem egyenlő a párt hosszú távú programjával. Nem lehet az. Nekünk, megítélésem szerint, a hosszú távú program, ahogy szoktuk fogalmazni, egy reális szocializmus-felfogást kell hogy adjon, ez pedig egy sokkal hosszabb időszakra kell hogy szóljon, mint ahogy ezek az agrártézisek. Tehát az nem fog úgy összeállni, hogy most az agrárté965