A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

A másik dolog, amiről beszélni szeretnék, a megosztottság. Megosztottság van egy általunk érzékelt, és nemcsak általunk sajnos, bizonyos tekintetben a Politikai Bizottságon belül is, megosztottság van a párttagságon belül is. Tulajdonképpen mi hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt a lényegében folyamatos ügyet ilyen személyi ügyként kezeljük, hiszen nemrég Hámori-ügyet csináltunk ebből, és akkor arról vitatkoztunk itt egy rossz kijelentés miatt, most Pozsgay-ügyet próbálunk belőle csinálni. Szerinem ez ettől sokkal mélyebb, sokkal fontosabb annál, minthogy egy-egy ilyen üggyel lezárjuk a dolgokat. Hiszen ez hetente, hetente kétszer látványosan jelentkezik, és ma már úgy teszik fel az emberek nekem is a kérdést, ha kimegyek egy alapszervezethez vagy pártbizottsághoz, hogy Katona elvtárs, mi azt megértjük, hogy ebben az új politikában sokszínűnek kell lenni a vezetőknek, és nem is okoz ez nekünk gondot, örülünk neki. De azt mondják meg, hogy mi az, amiben egyetértenek, mi az az egy-két-három dolog, amiben a Politikai Bizottság minden tagja egyetért, és a Központi Bizottság is. Ugy érzem, teljesen jogos igény a párttagság részéről, ezt meg kellene tennünk és hibásnak érzem saját magamat is, hogy amikor novemberben egy hasonló szituációban itt volt ez a téma tárgyaláson, akkor is Grósz elvtársnak előtte való napokban jelent meg egy cikke az újágban. Akkor hagytuk, hogy mindenki azt mondja, kérem, itt teljes az egyetértés, és ez csak egy felszíni jelenség. Úgy gondolom, hogy most meg kellene, most tényleg meg kellene teremteni legalább egy közös miniplatformot ahhoz, hogy a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság és rajtunk keresztül az egész párttagság valami megnyugtató alapról tudja folytatni a politikát. Hiszen azért valamennyien látjuk, hogy ez a megosztottság a párttagságon belül még szélsőségesebb, mint ami itt közöttünk van. Ennek rengeteg oka van, történelmi okoktól kezdve, az utóbbi idők politikai bizonytalanságáig, és úgy gondolom, hogy nincs is szükségünk arra, hogy egy korábbi hamis egységképet létrehozzunk. Nem kell mindenben egyetérteni a 800 ezer párttagnak sem, de amit Jassó elvtárs javasolt és Nyers elvtárs, hogy kell egy akcióprogram, én inkább úgy mondanám, hogy kell egy minimális platfromprogram, azt ki kell dolgoznunk nagyon rövid időn belül. Néhány elemét, hogy mikre gondolok én: arra például, amit Grósz elvtárs a vitaindítójában mondott, hogy szóljunk a párttagságnak arról, mentsük fel a bűntudata alól a 800 ezer párttagot, mondjuk meg nekik, hogy nem őket tekintjük mi sem felelősnek az elmúlt évek politikai hibáiért, mert a nálunk meglévő hierarchikus rendszer miatt nem is volt módjuk beleszóim. Tudjuk valamennyien, akik járunk a párttagok közé — és gondolom, a Központi Bizottság valamennyi tagja jár ki —, hogy óriási bűntudat van ma a párttagságban. Ezt a bűntudatot a környezetük csak állandóan növeli bennük. Le kell venni ezt a súlyt a párttagság válláról, mert nem fog tudni politizálni, nem fog tudni segíteni nekünk a politika alakításában. Ilyen témának tartom azt, amit Nyers elvtárs említett a hozzászólásában, vagy valahol óvatos módon, tisztességes módon meg kellene fogalmazni, hogy mi a katonai tömbök párhuzamos leépítése mellett vagyunk. Mi így képzeljük el az ország semlegesség felé haladását, hogy mind a két tömb párhuzamosan leépül, és nem úgy, ahogy egyes ellenzéki csoportok, hogy mi kilépünk önhatalmúlag a Varsói Szerződésből. És úgy gondolom, hogy az sem ártana, ha rögzítenénk, hogy az utóbbi időben felerősödő, mindkét oldalú szélsőséges megnyilvánulások ellenére az MSZMP továbbra is elkötelezetten halad a pluralista rendszer kiépítése és az igazán demokratikus politikai intézményrendszer megalkotása útján. Ezt várják a 84