A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

amelyben a kistermelőktől, az egyéni gazdáktól az agrokombinátokig, a hagyományostól az automatizált termelésig minden üzemi és termelési forma fellelhető. Nem az MSZMP, nem a magyar kormány, hanem az ENSZ FAO-főigazgatója említette személyes tapasztalatai alapján, nem beszélgetésben, hanem előadásban, hogy amit ebben az országban tettek, azt a világ összes országai számára ajánlani tudja. Es most, kedves elvtársak, itt van egy harmadik vita, ismét a hogyan tovább kérdéséről. Egyértelmű, hogy tovább kell lépni, van reformálni való, az 1990-es éveket meg kell nyerni az agrártermelésnek. Egyértelmű azonban az is, hogy ha valamely kérdésben helyénvaló volt és helyénvaló a „megőrizve meghaladni" követelmény felállítása, akkor ebben különösen az. A téma kezelésében, a megfogalmazásokban fejeződjék ki tehát ez a felelősség. Ezt ajánlom tisztelettel. És a társadalmi önbecsülés is megjelenhet talán a sajtóban és máshol is, amely elutasítja, hogy a falvakat eltiportnak, életüket, viszonyaikat feudálisnak állítsák be Magyarországon, nagyon gyakran az érintett lakosság és a józan külföldi nem kis csodálkozására. Ezekben a falvakban egyébként a lakásállományban a három- és többszobás lakás 2,9% volt 1960-ban. A három- és többszobás lakás ezekben a sokféle jelzővel ellátott falvakban most több mint 25 %. Ezekben a falvakban 1960-ban alig több mint fele volt a lakásoknak villannyal ellátott, s ezekben a falvakban most gyakorlatilag 99% van ez is. Nem folytatom, de megismétlem, a félreértések elkerülése végett is. Szükség van a változtatásokra, anyagiakban és emberi viszonyokban, ahogy erről Iványi elvtárs szólt, az új agrárpolitikára. TYidnunk kell a bántó hiányokról, elmaradásokról is. Tudnunk és szorgalmaznunk kell a változtatást, de tudnunk kell azt is, ahogyan húsz évvel ezelőtt — éppen a napokban sajnálatosan elhunyt Galgóczi Erzsébet írta —, hogy létező valóság a nádtetős szocializmus. Vigyázzunk azonban, egy házra nádtető helyett is kell valami. Különösen, ha azt akarjuk, hogy lakható legyen a ház. Kedves Elvtársak! Ezek után csak néhány rövid javaslatom van. Az egyik. A falvakat a területfejlesztési politika

15 különbözőképpen érintette. Foglalkozik ezzel a koncepció, és úgy fogalmaz sommásan, hogy elsorvasztotta a falvakat. Én azt gondolom, hogy például az úgynevezett székhely községek fejlesztését erőteljesen felgyorsította. Tehát javaslom itt is a differenciált fogalmazást, nem mintha ahhoz a bizonyos sokat bírált országos településfejlesztési koncepcióhoz nekem bármiféle személyes kötődésem lett volna. A másik, amit indítványozok: a célok között, az első pontban nem szerepel a felsorolásban a hazai ipar — nem élelmiszeripar — olyan nyersanyaggal való ellátása, amit az ipar igényel és gazdaságosan előállítható. Hiszen vannak ilyen iparágaink, voltak ilyen gyáraink, amelyek még termelési rendszert is kezdeményeztek a magyar mezőgazdaságban. Nem akarom őket sorolni, a szakmában közismertek és megbecsültek. A harmadik: a tulajdonformákkal kapcsolatos megjegyzés. Egyrészt úgy gondolom, nem szabad a tulajdonformákat leszűkíteni a földtulajdon rendjére, amivel viszonylag sokat foglalkozik az anyag — joggal egyébként —, hanem meg kellene erősíteni — ez Burgert elvtárs mondanivalójával is talán egybecseng — a törvényesen szerzett tulajdon garantáltságát, a termelőeszközökkel, a saját gazdasággal kapcsolatos tulajdont is, és egyáltalán az agrárvállalkozók és vállalatok, beleértve az állami gazdaságok és erdőgazdaságok szerepét is, amelyet nyilván keresni fognak 938