A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

révén is. Azt is, hogy kell-e az export, vagy nem kell, vagy a másik oldalon kell-e ez az autark gondolkodás, hogy önellátásra rendezkedjünk be. Az önellátás garantáltan a hiányhoz vezet. Nekem az a véleményem, abban kellene állást foglalni, hogy exportorientált mezőgazdaságra van szükségünk, mert abban mérettetik meg. És nem kell arra törekedni, hogy azt is megtermeljük mi, amit túl drágán termelünk. Azt importáljuk. Tehát merjünk export- és importorientált mezőgazdaság lenni az élelmiszer-termelésben különösen. Amit nem tudunk mi jól csinálni, azt importáljuk, amit jobban tudunk csinálni mint az átlag, vagy a világpiacon mások, a konkurensek, azt pedig vigyük ki. ^ Azt is jónak tartom, hogy a Központi Bizottság támogatja a Kamara létrejöttét. Én azt gondolom, hogy itt sok dolog keveredik egymással. Érdemes szétválasztani, hogy a Kamarának gazdálkodási feladata van, míg a szövetkezeteknek mozgalmi feladatuk lesz, Kamara nélkül is. Tehát szét kell választani, hogy mi a mozgalmi rész, és mi a gazdálkodás része. Ha azt mondjuk, hogy ne gazdálkodjon a minisztérium, ne gazdálkodjon a kormány, hanem gazdálkodjanak a vállalkozók, akkor a vállalkozóknak kell egy gazdálkodást koordináló szervezet, és ezt tartom én a Kamara feladatának. Tehát visszatérve a fejlesztésre, nemcsak ugye a régi stílusban előremegyünk — csak nem mindenki tudja, hogy merre van az előre —, hanem tényleg visszafogni is kell ebből a mezőgazdaságból. Ezért nem globálisan kellene meghatározni. Visszafogás alatt én azt értem, hogy túl sok a szántónk. Hegyet, völgyet drágán szántunk. Sokkal jobb volna, ha bizonyos területeket visszafognánk ilyen drága művelés alól. Erdőt telepítenénk, legelőt telepítenénk, és ezeket a legelőket ki is lehetne adni kistermelőknek, mert azok sokkal jobban tudnak 300 birkát hasznosan legeltetni, mint mi, nagyüzemek. Ezért is nagyon jónak tartanám, ha a kormányprogram tulajdonképpen arra is irányulna és figyelembe venné, hogy életszínvonal-teremtő, tehát a romlást bizonyos mértékig ellensúlyozó hatást is tud gyakorolni a föld, mert a szorgalmas embernek tudunk földet felajánlani, akár legelőként, akár más módon. És akinek fel tudunk ajánlani földet, az már nem hal éhen, pénzt fog előbb-utóbb keresni. De aki csak ül valahol és várja nyolc óra után, hogy a kormány mikor ad neki segélyt, az a program maga is ellustít embereket. Tehát a kormányprogramban azt is fel kellene vázolni, hogy lehetőséget tudunk adni, a mezőgazdaság tud lehetőséget adni a munkanélkülieknek is, a keveset keresőknek is azzal, hogy mindenki kiegészíti [sic!]. Nemcsak a mezőgazdaságnak kell kiegészítő tevékenységet végezni. Mindenki a saját háza körül egészítse ki a tevékenységét, termelje meg azt, amit elfogyaszt, és az már egy része az életszínvonal javításának, ha úgy tetszik. Egyszóval én úgy gondolom, hogy az anyagot érdemes kiegészíteni, olyanná tenni, hogy tényleg agitatív bázist teremtsen az alapszervezeteknek, a kommunistáknak ahhoz, hogy ez a párt a választáson nyerni tudjon. Köszönöm. GRÓSZ KAROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Romány elvtárs következik, utána Iklódi László elvtárs. ROMÁNY PÁL elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az agrárpolitikai koncepció februári tárgyalásán jeleztem, hogy alapvető fenntartásaim vannak a tervezettel szemben. A vitára bocsátáshoz akkor elégségesnek, elfogadáshoz kevésnek tartottam a javaslatot. Vitára is csak az előadói beszéddel együtt, amely előadói beszédet akkor is többen kiemeltek, és szeretném most is ezt tenni. Egyetértek az elmondot936