A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ma történelmi távlatban vagyunk. Akkor azért úgy gondoltuk még — legalábbis nagyrészt úgy gondoltuk —, hogy a Rákosi—Gerő-féle vezetés, tehát a magyar párt vezetése hibázott, és akik ezek ellen felléptek, azok a vezetés ellen jogosan léptek fel, de tulajdonképpen a szocializmus adott modellje ellen nem léptek fel, mert az a modell maga a szocializmus. Akkor még magam is így gondolkodtam. Elég sokáig, nem is tudom már, mikor változtam át, de ma úgy gondolkodom a történelmi távlatból, ahogy a bizottság leírta. Ez a sztálini rendszernek a válsága és ha tényleg ez a sztálini rendszer hibás, a tömegek ösztönösen, jogosan érezték, hogy itt valami nekik nem megfelelőről van szó, és akkor el kell ismernünk, ez egy felkelés, egy népfelkelés, ez majdnem ugyanaz. Ellenforradalmi cselekmények kezdettől, majd erősen voltak, rám is rámszegezték a puskát ilyen 18 éves gyerekek, de ez egy egészen más kérdés. Arra is emlékszem, hogyan omlottunk össze. És miért omlottunk össze, itt a Tito értékelésére bizony vissza kell térni, ő azt mondta pulai beszédében: nagy hiba volt a szovjet csapatok első behívása. Elkerülhetetlen volt — mondta Tito akkor — a szovjet csapatok második behívása. Horn elvtárs is utalt erre. Miért volt nagy hiba az első behívás? Összekeveredett a nemzeti érzés és gondolat a szocializmus és ellenforradalom ütközésének a problémájával, és összezavart mindent. Lehet-e tagadni, hogy a nép lázadt fel, ezt nem lehet tagadni. A Nezvál elvtársak vizsgálata annak idején bebizonyította, hogy akik itt lázadoztak, akiket lefogtak, azoknak — hallottam az ülésen —, azt hiszem 80 vagy 90 százaléka munkás volt, egész egyszerűen munkás volt. Ez a nép. Lehet-e ellenforradalmi a nép, nem lehet ellenforradalmi, de a nemzeti érzés megzavarhatja, és meg is zavarta. Miért omlott össze a párt; mert hitetlen emberek voltak a pártban? Nem is tudom, akkor is olyan 800 ezernyien voltunk, igen, 1 millió volt. Hitetlen ember volt a nép? Nem. Jó, voltak benne ambiciózus emberek, talán karrieristák is becsúsztak persze, de az is a népből való, népi törekvés a karrierizmus. Ez mégicsak a jobbik része volt, egészében rossz volt ez? Nem. Miért omlott össze, mert összeomlott. Azért omlott össze, mert nem akart szembekerülni a saját munkástársával, paraszttársával vagy a dolgozókkal, azért omlott össze a párt, mert testvérharcra nem volt alkalmas. Ez volt a fő probléma szerintem. Aztán mindenféle komoly ok lehetett a hadseregnél, és volt is természetesen, de én ebben látom [sic!]. Az ellenforradalmi veszély elhárításában nélkülözhetetlen volt a szovjet csapatok másodszori behívása. Nem tudtunk volna már — az a kicsi párt, ami voltunk — megkapaszkodni. Kádár is bejelentette, hogy egy kicsi párt leszünk — ezt mondta, emlékszem november elsején —, és kicsik is voltunk. Nem volt semmi fegyveres. Nagy Imrének sem volt komoly fegyveres hatalma, meg a Király Béla nagyszerű történész, egész jó történész, de az ő népfelkelő nem tudom micsodája, az semmi sem lett volna itt. Nagy Imre kormánya nem tudta volna tartani magát. Ezért nem kell szégyellnünk a szovjet csapatok behívását sem. Tragikus dolog ez, de dicsekedni sem dicsekedjünk vele, és a nemzetközi munkásmozgalomnak is egy tragikus eseménye volt, meg kell hogy mondjam, mert ez példajellegű lett. 1968-ban Csehszlovákiában ez volt a minta, és a csehszlovák eseményeknél — majd figyeljük meg, mi történik ott még — nem fogja tudni megvédeni a csehszlovák párt po mojemu [sic!] ezt a bevonulást. Lesz nekünk is kellemetlen nehézségünk, de mi aztán olyan vonakodva vonultunk oda be — emlékezetem szerint egy zászlóaljat küldtünk valahova Eperjes környékére. Pozsgay elvtárs megnyilatkozásáról szeretnék valamit mondani. Én egyetértek 80