A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Megkérdezem a tisztelt Központi Bizottságot, hogy van-e valakinek kérdése. Kérdés nincs. Kíván-e valaki a javaslathoz megjegyzést, észrevételt tenni? Tessék, Karvalits elvtárs. KARVALITS FERENC elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Most is a közleményhez szeretnék egy javaslatot tenni. Egyre többször hangzik el az, hogy a párttagság sok mindent a visszalépés képletében él meg, és most újra adunk egy lehetőséget arra, hogy azt sugalljuk, valamiből visszalépünk, amikor a Központi Bizottság úgy fogalmazza meg, hogy nem kíván élni a kinevezés jogával, átadja a kezdeményezést, a jelölés jogát. Én azt hiszem, ezt pozitívra és progresszívra lehetne fordítani azzal, hogy tudjuk, a parlament több év óta szorgalmazza azt, hogy a miniszterelnöknek legyen joga kormányának kialakításában. A mostani bizalmi indítvány is azzal számol, amikor a miniszterelnökkel szembem bizalmatlanságot az egész kormánnyal szemben érvényesítendőnek tartja. Azt hiszem, hogy a Központi Bizottság progresszíven állna hozzá, ha azt fogalmazná meg, hogy a Központi Bizottság, a Hazafias Népfront Országos Tanácsához hasonlóan, a miniszterelnököt a miniszterek kinevezésére vonatkozóan a kezdeményezés és jelölés jogával hatalmazta fel, vagy erősítette meg. És nem úgy, hogy ilyen gesztusértékkel lemondott erről a jogról. Inkább legyen egy pozitív alapállásunk, hogy megerősítettük a miniszterelnököt. IVANYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen. Tessék, parancsoljon Kovács elvtárs. KOVÁCS FERENC elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Pozitív dolog az valóban, hogy a Minisztertanács elnöke megkapja a miniszterek megválasztásának jogát. Itt az előttünk lévő felmentésekkel és kinevezésekkel én személy szerint nem tudok vitatkozni. Azonban az indoklást azt kérdésesnek érzem. Nehezen tudom elfogadni a szakmai elem erősítésének indokát, ugyanis ismereteim szerint a most felmentésre kerülő minisztereknél ezelőtt egy-két évvel ugyanez volt az indok, hogy egész életükben kiemelkedő szakmai tevékenységet fejtettek ki. Most csodálkoznék, hogy 60 éves korára, az a Váncsa Jenő, aki egész életében mezőgazdászként, tsz-elnökként és állami gazdasági igazgatóként és miniszterhelyettesként kiválóan dolgozott, ő most mindezzel a szakmai paraméterrel nem rendelkezik, de másoknál is mondhatnám ezt. A kinevezések indoka az, hogy az új jelöltek a minisztériumban a második vonalban dolgoznak kiválóan. Egy-két évvel ezelőtt a most felmentésre kerülő mind a hat személynél ugyanez lehetett az indok: ők korábban ugyanilyen beosztásokban dolgoztak. Az 50 vagy 60 év között én nem érzek olyan különbséget, hogy a munkabírás egyértelmű legyen, hogy az 50 éves az sokkal inkább munkabíró, mint a 60 éves. Különösen, ha azt veszem, hogy a hat felmentésre kerülő vezető tisztségviselő közül három továbbra is funkcióban marad. Tehát, ha most miniszterként fáradékonyak, akkor új beosztásukban mitől erősödnek meg? De a kérdés lényege talán, amiért kijöttem, nem ez. Inkább az a félelem, hogy évek óta tudjuk, a gazdaság nehéz helyzetben van, és évek óta nem látunk innen kilábalást, ugyanezen idő alatt kétszer változott a miniszteri garnitúra. Én attól félek, hogy csupán a vezetői körben lezajló javasolt személyi változások önmagukban nem hozzák meg a gazdaság változását. Én úgy érzem, részben kívülállóként, hogy a kormányzat, a miniszterek és a vállalatok között egy olyan ökölvívó-mérkőzés folyik, ahol sötét van a ringben teljesen; vagy olyan pisztolypárbaj, ahol ugyancsak 874