A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
ki és javasoljuk kivenni, ami nélkül az a javaslat működésképtelen. És érzek egy olyan véleményt, ami az alternatív szervezetek, különböző pártkezdemények lenézését jelenti, még ha nem is ilyen formában jelent ez meg direkten. Ezt pedig veszélyesnek tartom még akkor is, ha ők arrogánsak velünk szemben, mi nem lehetünk azok viszont. Már csak azért sem, mert az a program, amit mi magunk elé tűztünk, a demokratikus szocializmus felépítése, ez, akarjuk, nem akarjuk, nélkülük nem megy. Ugyanis nélkülük ez nem demokratikus szocializmus lesz, még akkor sem, ha véletlenül nagyon sok szavazatot szereznénk az esedékes választásokon. Ezért én a magam számára azt a kérdést tettem fel, hogy akarunk-e igazán tárgyalni ezekkel, vagy csak egy, a közvélemény előtt valamilyen szóló taktikai lépést akarunk tenni, amiben kifejezzük tárgyalási készségünket. Én amellett vagyok, és azt szeretném erősíteni, hogy akarjunk tárgyalni. Azonban nem tudok elképzelni olyan tárgyalási pozíciót, hogy azt mondjuk, mi az Országgyűlésben meglévő pozícióink alapján a törvényalkotást csináljuk abban a rendben, amilyen rendben mi ezt elterveztük, és emellett, ha tágyalunk, tárgyalunk, ha nem tárgyalunk, nem tárgyalunk. Ilyen alapon, ha kihagyjuk a második oldalról: a törvényalkotás ne előzze meg a politikai megállapodásokat gondolatot, ezzel teljesen nyilvánvalóan olyan helyzetet teremtünk, hogy minden tárgyalási nyilatkozatunk ellenére nincs olyan alternatív szervezet, amelyik számára elfogadható lenne a tárgyalás. Megmondom őszintén, ha én lennék a helyükben, számomra se lenne elfogadható, hiszen azt fejezi ki, hogy az MSZMP csinálja, amit elhatározott, függetlenül a tárgyalásoktól. Én el tudom képzelni, hogy tegyünk egy határidőt vagy bármit, mert a végtelenségig nyilván nem lehet a törvényalkotást halasztani, de azzal nem tudok egyetérteni, hogy ezt eleve vegyük ki, és menjünk a saját előzetes ütemezésünk szerint. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Juscsák György elvtárs. JUSCSÁK GYÖRGY elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság, kedves elvtársak! Fejti elvtárs beszámolója és a témáról adott tájékoztatója engem terjes egészében kielégített, és az írásos anyag is. Mégis, azért kértem szót, mert van egy olyan dolog, amivel én is vitatkozni szeretnék, főleg azokkal, akik ezzel nem értenek egyet, mármint a Fejti elvtárssal, és az írásos anyagban foglaltakkal. Nevezetesen a gazdaság kérdéséről van szó. Én azt hiszem, ma az emberek döntő többsége a társadalomban — helyesen — a bajaink forrását és a gondjaink okait a gazdaságban keresik, és ezt azt hiszem, hogy naponta élik meg, és éljük meg. Tehát én is azok mellett voksolok, és így az anyag mellett, akik e fontos kérdésnek a tárgyalási alapját kell hogy képezzék, magyarul ezt a véleményt hangoztatják. Azért is tartom ezt fontosnak, mert ha az ember a maga szintjén ezekkel az ellenzékiekkel találkozik, akkor azonnal a legkönnyebb ellenállás és a legkönnyebben kikezdhető dologban, a politikai felépítményben és a hatalmi pozícióban kezdenek el, hogy úgy mondjam, ellenkezni. De abban a pillanatban, amikor a legfontosabbról, a gazdaságról és a gazdaságban fontos tételekről, a jövőről esik szó, akkor megáll a tudomány. Azt nem is hiszem, és a legutóbbi értesüléseim szerint, hajók, nem térnek ki egészen ezek elől, hiszen olyan információt hallottam, hogy szeretnék megkapni azokat a tájékoztató és statisztikai adatokat, amelyek az ország gazdasági állapotával foglalkoznak. 867