A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Főként pedig arra szükséges döntést hozni, hogy milyen tárgyalási taktikát kövessünk a továbbiakban. Először arról szeretnék szólni, hogy a munka megkezdése előtt milyen tárgyalási célt tűztünk magunk elé, és mit sikerült ebből elérni. Én a legfontosabb eredménynek azt tartom — bár lehet, hogy ez elég soványnak tűnik —, hogy a tárgyalások megkezdődtek, létrejöttek, és haj nem is túlzottan nagymértékben, de hozzájárultak a különböző szervezetek közötti bizalmatlanság oldásához. Itt szeretnék utalni arra, hogy kikkel tárgyalunk, a különböző csoportok képviselőinek mi a viszonyuk hozzánk. Azt kell mondjam, hogy a tárgyalópartnerek mind a saját koncepciójuk kialakítása szempontjából, mind a saját vezetésük összetételének kialakítása szempontjából részben előrehaladott, nagyobbrészt azonban kezdetleges stádiumban vannak, és koncepcionális kérdésekben és személyi kérdésekben is elég komoly a vita közöttük. Azt azonban el kell mondani, hogy a tárgyalópartnerek nagy része felelős viszonyt alakított ki ahhoz a kapcsolatfelvételhez, amit az MSZMP kezdett, és egyértelműen készségét fejezte ki a tárgyalások kezdetén arra vonatkozóan, hogy egy békés átmenet alakuljon ki itt az egy pártrendszerből a többpártrendszeren alapuló politikai rendszerbe. Ugyanakkor mind a pártokban, mind a tárgyalódelegációkban vannak személyükben sértett emberek, tehát akik okkal vagy ok nélkül, de az elmúlt évtizedekben sérelmet szenvedtek el, indulatoktól motivált emberek is, és el kell hogy mondjam: jelen vannak a szocializmust történelmi tévedésnek tartó nézetek képviselői is. Elsősorban a Szabad Demokraták Szövetségében, illetve a FIDESZ-ben találhatók ennek a nézetnek a képviselői. Egyetértés alakult ki abban, hogy ki kell szélesíteni a politikai átmenetet szabályozó törvényalkotás politikai bázisát. Erre vonatkozóan azonban egy szélesebb és egy szűkebb értelmezés alakult ki és ezek között folyik a vita. Az ellenzéki szervezetek egy része csak a politikai pártok alapításáról, ezen belül is főleg ezeknek a működését és infrastruktúráját kialakító megbeszélésekre kívánja korlátozni a tárgyalásokat, emellett a választójogi törvénytervezetre és a saját publikációs lehetőségeit, megjelenési lehetőségeit kívánja a tárgyalások eredményeként elérni. Az MSZMP tárgyaló csoportja arra az álláspontra helyezkedett, hogy túl a pártokról, a választásokról szóló törvényen, értelemszerűen az Alkotmánybíróságról és a köztársasági elnöki intézményről szóló törvényt is célszerű lenne megalkotni. Ezekben a kérdésekben valamelyest közeledtek egymáshoz az álláspontok, de vannak szervezetek, akik fenntartják azt a véleményüket, hogy nem időszerű sem az Alkotmánybíróságnak, sem a köztársasági elnöki intézménynek a választások előtti létrehozása. Egyöntetű az álláspontja az Ellenzéki Kerekasztalhoz tartozó szervezeteknek abban, hogy az alkotmányozás folyamatát vagy le kell állítani, vagy jelentősen fékezni kell. Arra hivatkoznak, hogy a jelenlegi parlament nem illetékes, nem képviseli a társadalmat teljes egészében, ezért olyan nagy formátumú döntésben, mint az Alkotmány előkészítése, értelmetlen mindenféle munka, és ezért ezt a tárgyalások témaköréből ki kellene venni. Valamit itt is közeledtek az álláspontok egymáshoz. A munka lassítását a szervezetek többsége elfogadja, értve ez alatt azt, hogy ebben a parlamenti ciklusban nem kéne befejezni az alkotmányozást, ez áthúzódhat egy következő időszakra is, ugyanakkor ésszerűtlen lenne a munkát felfüggeszteni, [olyan politikai klíma van, ami az alkotmányozásnak kedvez, ahhoz képest, amiben most élünk]. Én nem hiszek abban, hogy a választásokat követően teljesen kiegyensúlyozott politikai viszonyok jönnek létre, amikor egy gyors alkotmányozás lehetségessé válik. Ered853